A nyelv használói mindig is alkottak, alkalmaztak célszerű rövidítéseket. Napjainkban ez a szóhasználati mód szintre mindenen eluralkodik. A bizalmas, kedveskedő stílusú becézés: ovi, isi, suli, vacsi, doki,dokikám, bratyó, gatyó, szitu, tulaj, légyszi (e-mail-ben, SMS-ben: lécci) telcsi (telefon), telcsizünk, talizunk (találkozunk), dumcsi, dumcsizunk…
Pécs város nemrég elhunyt írójára-irodalomtörténészére emlékezünk születésének nyolcvanadik évfordulóján. A zamárdi templomban, ahol egykor keresztelték, most gyászmisét mondtak érte. Szántódon emléktáblát helyeztek el szülőháza falára, a 119/A jelű vasúti őrházra. Az emléktáblát Kiss Pál körjegyző és az író leánya: Tüskés Tünde gimnáziumi tanár leplezte le, s ezen az író özvegye: dr. Nagy Anna és a pécsi Testvérmúzsák Asztaltársaság helyezett el koszorút. A település neves szülöttjét a képviselőtestület posztumusz díszpolgári címmel tisztelte meg ünnepi ülésén.
Egy rendkívüli érzékenységű, tehetséges fiatal alkotó képi világával találkozhatunk e most megnyíló kiállításon. Első körültekintésre is látszik hogy útkereső alkotóról van szó, aki többféle témában és technikában is eredményesen próbálja meg képességeit. Láthatunk szénnel szépen kidolgozott tanulmányrajzokat, melyek arról tanúskodnak, hogy készítőjük lényeglátóan a kép egészében tud gondolkodni. Grafikusként tanul, érthető hát, hogy több, különböző grafikai megoldású munkát is hozott.
Küldjétek el Fecót HIFI-táborba! – mondta szüleiknek Zoli (ifi)
Évi ébredés után piszkálni kezdte a szemét! – Jaj, csupa van a szememben! (csipa)
Főszerkesztőnk Katalin,
segít a lap bajain.
Pesti tagunk: Pista,
Kezében VIP-lista.
„Nem kelti föl se könny, se szó…” (Kosztolányi Dezső) „Hol volt, hol nem volt a világon egyszer”, hogy a balatonszántódi vasutas kisebbik fia elindult világot […]
A pécsi Ferencesek utcájában megnyílt kellemes hangulatú, elegáns Walzer kávéházba igyekszünk – Komlós Attila barátunk fotókiállítására. A világjáró fotós családjával, édesanyja finom házi süteményeivel, egy pohár itallal fogadja az érkezőket. Az asztalokon – könyvjelzőnek is beillő – különböző tanulságos idézetek az utazás fontosságáról, mindenki húzhat közülük, s hazaviheti.
Körülvesz minket a napsütötte ősz, de Rónai Béla már nem látja a fák színpompáját. Jön a postás, ám nem Béla bácsi gyöngybetűkkel írt levelét hozza, hanem a gyászjelentést haláláról, temetéséről. Emlékké lesz szálfa termete, mosolygó kék szeme, ironizáló humora, szabatos beszéde.
Pethes Mária költészete az élet teljességének ismeretéről vall. Ez a szenvedélyes alkotó verseiben hitelesen tárja elénk az egyéni lét örömeit, reményeit, fájdalmait, csalódásait, tragédiáit, de ugyanilyen érzékenységgel látja és énekli meg a közösségi lét gondjait, napjaink társadalmi valóságának ellentmondásait, aggódik országunkért, ahol tévesen bedobott újsághírek ólomból öntött szárnyain újrafogalmazott történelem zörög.
Megint temetünk, siratunk. Búcsúzunk egy jó baráttól, kiváló fizikustól, nagyszerű szerzőtárstól. Olyan ember volt ő, aki a laboratóriumában, kutatóhelyén csendben végzett munkája eredményét nem zárta el a nagyközönségtől, hanem közkinccsé tette. Legalább annyira jelentős volt az ismeretterjesztésben, mint a kutatásban.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes
