József Attilának
Kushad a náthás kór, menedéket a bőrkanapé ád,
elmenekült ugyanonnan a könny, elapadt, kacarászik.
Kussban az éj, araszolva belé kanyarul s belefárad.
Nyikkan a cringe-szerű, feleselget a kéglimagánnyal,
s cammog már, viszi hírét, gengel a lellei bárban.
Vágod? Messzire, félre a csíra beszéddel, flow-ra!
Lám, de beéget kocsmaszobában egy crush kicsi bálvány,
ki szemről a kelést kioffolja, tagjaim immár
ó, örömök netovábbja! Tünékeny lányka, de lőném!
Kín belegondolnom árván, hogy kívüle végzem!
Hozzászólások