Tüskés Tibor
Történt egyszer, hogy a balatonszántódi vasutas kisebbik fia elindult hetedhéthatárba: a nagykanizsai gimnáziumba, majd felkerült az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, hogy ezt követően – egy év dombóvári tanítási gyakorlat után (tanári diplomával zsebében) – megérkezzen Pécs városába, s meghódítsa azt.
Kezdettől fogva a pécsi tükékét is meghaladó érdeklődéssel ismerkedett a város természeti-földrajzi adottságaival, történetével, emlékeivel, irodalmával. Fáradhatatlanul rótta az utcákat, járta a környéket, bújta a könyvtárakat, a levéltárat, ismerkedett, beszélgetett tudósokkal, művészekkel. „Tanulta” a várost, és tanította tudományát. Igazi városlakó lett – és nagyszerű gimnáziumi tanár. Mint diákja elmondhatom, hogy az ötvenes évek sematikus irodalomtanítási irányzata és rossz tankönyvei ellenére igazi értékeket közvetített. Formálta érdeklődésünket, szemléletünket, ízlésünket, életstílusunkat. Bevont minket a város irodalmi múltját kutató tevékenységébe, irányításával személyes ismeretséget köthettünk régi idők tanúival: Babits osztálytársával, az 1931-ben alakult Janus Pannonius Irodalmi Társaság főtitkárával: Lovász Pállal, írókkal, költőkkel. Végigjártuk Pécs irodalmi emlékhelyeit, kiállítási anyag gyűjtésében segédkeztünk, részt vettünk Babits-emléktábla elhelyezésében. Együtt örültünk a Pécsi Múzsa, majd A pécsi irodalom kistükre című könyvei megjelenésének.
Ez a lelkes és nagy tudású férfiú: Tüskés Tibor olyan magas színvonalon tanította az irodalmat, hogy ráépíthettek volna egy gyakorló gimnáziumot. Tanítványai közül többen választottuk hivatásul a magyartanári pályát. Ennek során a gimnáziumi órákon magunkba szívott tudáson felül nagy segítséget adtak időközben megjelent írói monográfiái (Kodolányi, Illyés Gyula, Pilinszky, Rónay György, Csorba Győző, Fülep Lajos, Takáts Gyula, Nagy László, Fodor András), műelemző könyvei, módszertani segédanyagai, a kortársművészetről, a társművészetekről, az esztétikai nevelés különböző részterületeiről szóló tanulmányai.
Ugyanez az igényesség, a minőség feltétlen tisztelete jellemezte a Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóirat, majd a későbbi években a Somogy főszerkesztőjeként, a Jelenkor-Magvető könyvsorozat, aztán a Pannónia Könyvek szerkesztőjeként.
Középen Tüskés Tibor és felesége, körülöttük barátaik a köszöntő ünnepségen
Tájesszéi (a Nyár, erdő, kakukk, a Tájak, emberek), az Ezerszínű Magyarország kötetei, a Képes földrajz sorozat Magyarországa, a Balaton szépségeit megelevenítő írásai letehetetlenül izgalmas olvasmányok, olyan vallomások szülőföldünkről, hazánk tájairól, hogy soraikat olvasva azt érezzük: azonnal útnak kell indulnunk, hogy Tüskés Tibor szemével láthassuk meg a már bejárt tájakon mindazt, amit eddig észre sem vettünk, s ő kalauzoljon bennünket még fel nem fedezett értékeink világában.
Nagyváros születik című könyve mutatta meg igazán, mennyire ismeri Pécset és az urbanizáció minden áldását s gondját. A Sorskovácsokban hitelesen szól a munkások életéről.
Szerkesztőként meg nem alkuvó bátorsággal adta közre Mészöly Miklós írását, nagyszerű érzékkel fedezte fel a kiváló novellistát Bertha Bulcsuban, a nagyszívű, kedélyes embert Lázár Ervinben, szellemi atyjaként tisztelte Várkonyi Nándort, igaz barátként szerette a „révkalauz” Fodor Andrást.
Mindig különös érzékenységgel nézett képekre, szobrokra, innen ered kapcsolata Martyn Ferenccel, Borsos Miklóssal. Élvezetes olvasmány a Testvérmúzsák és a Műteremben című kötete is. Irodalmi estjeire Szkladányi Pétert hívta fuvolázni.
Lehetetlen felsorolni ennek a gazdag, szerteágazó írói, irodalmári, szerkesztői, kiadói és tanári életműnek minden állomását, de azt bizton mondhatjuk, hogy a mesebeli „kisebbik fiút” igazi „városatyaként” ünnepelheti Pécs irodalomszerető lakossága.
Hozzászólások