Az idei farsangban kiváló hangulatot teremtett a pécsi Művészetek Házában előadott Szamártestamentum című est.
Aki nem volt jelen, el sem tudja képzelni: két szereplő hogy tudta egész nézőközönségét már az első pillanattól a középkori francia kóbor komédiások tomboló kedvű játékának színterére vinni.
Megszólalt a vérbő, harsány zene: az ördöngös Rozs Tamás síppal, dobbal, csellóval, kézzel, lábbal, szájjal muzsikált, Németh János ütőhangszerek sokaságával verte a taktust. A Carmina Burana vérpezsdítő dalait szinte együtt énekeltük velük.
Németh János olyan természetességgel sorjázta a csattanós történeteket csavaros eszű tolvajokról, rászedett férjekről, tilosban járó papok és kikapós menyecskék pajzánságairól, jókedvű diákok furfangjairól, mintha egész életében ebben a gúnyában járta volna az országot mulatságos meséivel. Nagy életszeretet, vidámság, tomboló jókedv áradt a szövegekből és a dalokból.
Brueghel és Bosch vetített képei is segítettek a középkori miliő megteremtésében. Simon Istvánnak, a Pécsi Nemzeti Színház ügyvezető igazgatójának rendezői segítségével olyan előadás született, melyet a műsort összeállító Bükkösdi László barátunk is örömmel, megelégedéssel nézhetett mennyei páholyából.
(A pécsi Művészetek Háza az elkövetkező hónapokban többször is műsorára tűzi ezt az előadást.)
Hozzászólások