Otthon vagyok a szülői házban, apám, anyám még élnek, a konyhában beszélgetnek. Örülök, hogy köztük lehetek, testvéreimről és a nagyanyámról kérdezek. Mindenki jól van, mondja anyám, nagyanyám még alszik, nemrég kapott injekciót az asztmarohama miatt. Várja meg, lassanként felébred, biztos örülne nekem. Sietek, még az ebédet sem várom meg, mert mindjárt indul a buszom Dombóvárra. Megölelem szüleimet, anyám még kikísér a kapuig, nehezen válunk el, de mennem kell. Este érek haza, de alig érek be a lakásba, már csörög a vonalas telefon. Izgatottan kapom fel. Anyám zokogva közli a hírt, hogy nagyanyám elaludt örökre. Rettenetes fájdalmat érzek, meg kétségbeesést, mert rádöbbenek, milyen keveset tudok nagyanyám életéről. Szegény, pedig hogy szeretett beszélni a múltról, de én nem értem rá meghallgatni, mióta elkerültem a háztól. Nagy bűntudattal ébredek.
Vidéki iskolába ígértek állást. Telefonon beszéltem az igazgatóval, aki meglehetősen jó fizetéssel kecsegtetett. Elhatároztam, előbb alaposan körülnézek, mielőtt aláírnám a szerződést, így rászántam magam az utazásra. Érdekes módon egy múltszázadbeli vonatra szállok, fura figurák közé keveredek. A férfiak bajuszt, szakállt növesztettek, az asszonyok hosszú ruhákban, kalapokban pompáznak az utastérben. Furcsán néznek rám farmernadrágom és pólóm láttán. Gondolom, keresek egy zárt fülkét, hogy ne bámuljanak ennyire. Több fülkébe is bekukkantok, az egyikben egy kék ruhás nőt kínoz egy morcona férfi. A nő könyörögve néz rám, aztán lehanyatlik a padozatra. Feldúlva sietek kalauzt keresni, de nem találok senkit. A komor bajuszos férfiakhoz nem fordulhatok, próbálok a mozdonyvezetőhöz eljutni. Minden fülkében a kék ruhás, kék kalapos nő elmosódott sziluettjét vélem látni. Úti célom is elfelejtem, nem is tudom, merre megyek.
2022. 11. 15.
Nem jutok be valamilyen rendezvényre. Régi ismerősöm a biztonsági őr, arcát eltakarva intézkedik. Hangjából felismerem, és a maszk alól elővillanó gyűlölködő tekintetéből. Fulladj bele az irigységbe – gondolom és elindulok hazafelé a kanyargós, hepehupás úton. Milyen jót tett velem a rosszakaróm, még sötétedés előtt hazabotorkálok a biztonságos magányban.
Idegen országbeliek törnek be Kőbányára. Úgy látszik, nem békés szándékkal jöttek, verik az embereket, néhányat meg is ölnek. Nagyon félek, egyik szomszédommal, meg az unokámmal sikerül elbújnunk a pincében. Mikor elülnek a hangok, az idegenek agresszív ordítása, meg az áldozatok segélykiáltása, előmerészkedünk a rejtekünkből. Megrázó látvány fogad bennünket, vérfoltok mindenfelé, földön, falakon, de halottakat nem látunk, pedig néhány ismerős eltűnt. Kifosztották a lakásokat, elvittek minden mozdíthatót. Rémülten, szomorúan kezdünk takarítani, az ember már csak ilyen, nem adja fel a legnehezebb élethelyzetben sem. Pár nap csendben, békességben telik, amikor újra érkezik a romboló idegen had. Nagyon furcsák kinézetükben is; a férfiak színes női ruhákban, csipkés fejkendőkben jönnek, arcuk lehetetlen színűre festve, amúgy is vastag szájukat élénkvörös festékkel nagyították, szemhéjukat kékre festették, fülükben óriás fülbevalókkal. Groteszk, félelmetes látványt nyújtanak, de most nem kezdenek üldözésünkbe, hanem táncolni kezdenek a közösségi térben zene és éneklés nélkül. Gondolom, összeszedem minden bátorságom, közéjük megyek és megkérem őket, hogy ne bántsák az embereket és ne tegyék tönkre ezt a gyönyörű várost. Még egyikük kezét szorongatom is, mondván, hogy érdemes őrizni ezt a szépséget, meg békés lakóit. Rosszul leszek magamtól, hogy hízelegnem kell, soha nem tettem magamtól ilyet életemben. Hányingerem erősödik, amikor az egyik festett óriás a vállamra teszi kezét és azt mondja, hogy valóban szép hely ez, ezért is jöttek vissza, mert itt szeretnének élni.
Gyalogoltam valakivel Felsőkövesd felé. Egy ember felvett bennünket az autójába, igencsak örültünk, mert már nagyon fáradtak voltunk. Száguldunk felfelé, a fák nagyon közel vannak, a sofőr rákapcsol, száguld, mint egy őrült, kapaszkodok az övbe, nem merek kinézni, szólni sem, hogy lassítson az illető, hiszen hálásnak kell lennem.
Hozzászólások