A MEGBÉRMÁLT EST
A vihar csak megfésülte
A kócos fákat
Megszentelte a poros utcákat
A nap megpihenő sugarában
Pancsolnak rég feledett álmaink
Bánatos szerelmek árnyai
Suhannak el egymás mellett
Az érintés vágya nélkül
Csak a sötétségnek nincsen árnya
S egyedül a kocsma
Remegő fénye az est
Egyke-hetyke biztató éke –
Betért a Szentlélek is
Másnapos ruhában
Szétnézünk egymáson
S már csak némán dumáltunk
A Szentlélek itta szavaink
Hirtelen újra s újra
Megteltek cserepes poharaink
Berúgott az este szépen
S mi a holnap hitének
Borzongató erejével
Fejeltük le a hajnal
Első szemtelen pírjait
Hozzászólások