Szeretem nézni, ahogy szöszöl az út,
s belekarol a jegenyék derekába,
ahogy átengedi a napkorongot,
és fejét hajtja a föld porába.
Szeretem, ahogy az ég suhan velünk,
és a madarak röpte surrog fölöttem,
mikor a szél velem babrál, s hajammal,
és eperszín ruhám ring köröttem.
Ahogy megbotlik bokámon a szellő,
s a hűs gondolat a combomig érkezik,
mikor szirmos leplét a rét kirázza,
s a rigó acapellát fényesít.
S a lépteket, ami ritmus, dobzörej,
összebújik velük csöndben a gondolat,
s vállam oldódik karod fogságában,
átszőve jövőt és az álmokat.
Hozzászólások