Vakáció – pihenés. Összekapcsolható fogalom és igével kifejezett cselekvés, állapot, tény. Mégis, jól összeillők, jól összekapcsolhatók. Gondoljunk arra, hogy az ember dolgozik, szinte reggeltől estig, vagy éppen nap, mint nap, inkább hétről hétre. Súlyosabban azt mondjuk: robotol, húzza az igát, mert erre kényszerül és alig várja, hogy elérkezzen a vakáció, a pihenés. Mert akkor, úgy mondja: – azt tehetek, amit csak akarok! Aztán a valóságban, kinek hogy teljesül, részben vagy éppen egészben? Aztán, megérdemelte-e, vagy nem? Mérlegelés kérdése. A gyerekekről még nem is beszéltünk, ők aztán várják a vakációt, az önfeledt játékot, a szórakozást, a pihenést.
Ha-e témakört boncolgatjuk, akkor azt is tudni kell, hogy a jó vakáció, a jó pihenés, akkor igazi, ha az vidám és önfeledt. Erre is gondoltunk, amikor némi humor „fűszerrel”, megtűzdeltük a téma nem éppen átfogó, de mozzanataiban mégis képet, adó történeteit.
*
Beszélgettünk többen is arról, hogy mit jelent a pihenés, a vakáció. Kedves a témakör, mert pihenést, szórakozást jelent, mindenki számára. Sorban mondtak is érdekes, vidám történeteket, amikor T. Feri bácsira került a sor, aki már túl volt a hatvanon, az ötvenes években még gyerek fejjel megért történettel rukkolt elő: – Magyarbánhegyesen laktunk, akkor jártam általános iskolába. Működött ott egy úttörőcsapat. Toncsi-bá, a rajztanárunk volt a vezető. Képzelhetitek, abban az időben eléggé nagy szegénység volt. Arra már nem futotta egyik szülőnek sem, még álmában sem, hogy a Balatonra küldje nyaralni csemetéjét. De ő megszervezte. Mégpedig, leleményesen. Abból indult ki, hogy faluhelyen minden gyerek szüleinek van a ház körül csirke, tojás. Megterem a krumpli, a zöldség, a bab, van liszt, cukor. Ebből összeállított egy három hétre szóló listát. A különböző mennyiségeket aztán az indulás előtt összegyűjtötték, zsákolták, dobozolták. A vasúttól bérelt két fedett vagont. Egyikbe a nyers élelmiszer, meg a felszerelés, a másikban, pedig az 50-60 fő táborozni vágyó 8-14 éves fiúk utaztak. Így én akkor már eljutottam a Balatonra, Pécsre, Miskolcra, Szarvaskőre. A táborokat úgy szervezte meg, hogy voltak a csapatnak nagy sátrai, ott a helyszínen főztünk, a lisztet becseréltük a közeli pékségben kenyérre. Húsz kilométeres körzetben körbejártuk a táborhelyet, gyalog, vonattal. Minden érdemleges nevezetességet megnéztünk. Annyi élményt gyűjtöttem össze, hogy egész életemben ebből táplálkoztam.
*
A szomszéd néni kérdezi a jogász házaspár gyerekétől:
– Mit szóltak a szüleid a bizonyítványodhoz?
– Első fokon elmarasztaltak!
*
– Kora tavasszal Harkányban voltunk az asszonnyal, tíz napot, – meséli Z. Jani bácsi. – Ezt úgy tudtuk megtenni, hogy mind a ketten nyugdíjasok vagyunk. A nyugdíjas, pedig már eléggé elkopott, fáj minden csontja, ízülete, még a lelke is. Előtte az SZTK-ban a reuma orvosnál voltunk mind a ketten, kaptunk kezeléseket, karunkra, lábunkra, derekunkra. Erre jártunk vagy tizenöt napig. Egy kicsit panaszkodtunk a dokinak, hogy jó-jó ez a kezelés, de meleg fürdő lenne az igazi. Azt mondta, ír fürdőjegyeket. Megmondtuk hová, mikortól-meddig. Ott már le volt foglalva egy maszek szállás, szezon előtt volt, így még olcsóbban is megkaptuk. Félpanziós ellátás. A víz remek volt, egy kis gondtalan pihenés, ez kellene már az öregkorban, nem a kuporgatás, jajgatás.
*
A nyári szünetben Móricka felmegy játszani Pistikéhez, azok 10. emeleti lakásába. Dél körül megjönnek Pistike szülei és kérdezik a gyereküket:
– Pistike mit csináltatok Mórickával?
– Versenyeztünk, hogy melyikünk mer messzebbre kihajolni az ablakomból!
– És hol van Móricka?
– Ő nyert.
*
Közeleg a nyár az idén is, mint általában évente, az ember tervezget, mit csinál a szabadsága alatt. J. Ferenc lakatos elsőként volt meg a válasszal. – Nekem egyszerű az egész. A két hét szabadságot Sukorón töltöm, mint mindig. Ebben nincs változás. Fehérvári lakótelep után, ez maga a felüdülés. Ott van egy hétvégi házam, nagy teraszt építettem hozzá, amely a tó felé nyújt kilátást. Onnan egy karosszékből látom az egész tavat. Képzelhetitek, ott ülök, iszom a finom hideg sörömet és ábrándozom, közben a szemem végig fut a tájon és ez olyan megnyugtató. Az asszony főz valami finom kaját, vagy bográcsolunk a szomszédokkal. Remek társaság alakult ott már ki, még a hetvenes évek elején vettem azt a telket, de nem bántam meg. Ha fürödni akarunk, autóval lemegyünk a tóhoz, így aztán megvan minden kényelem. Kell ennél jobb?
*
Trolin utazik a gyerek. Egy ember odaszól neki:
– Fiacskám, ad át a helyedet a bácsinak az akváriummal! A gyerek körbe néz: – De bácsi, hol van itt akvárium?
– Itt a hasamban – simogatja meg a hasát az ember. – Két hal és 4 liter sör!
*
A vakációhoz hozzátartozik az utazás is, kinek így, kinek úgy. Zsuzsa, negyven év körüli, jól konzervált, szőke asszony. Most is a kozmetikusnál várakozik, éppen a nyaralásról beszélgetnek és így összegzi a valóságot és a távlati elképzeléseket: – Most voltunk Írországban a férjemmel. Beutaztuk a legszebb tájakat. Az út fejenként, potom 180 ezerbe került, remek út volt, de mégis fárasztó. Most azt tervezzük, hogy szeptember végén, vagy október elején hét napra elrepülünk a Kanári-szigetekre, ez annyiba kerül, mint az ír út, de legalább ott pihenünk a tengerparton. Nekünk is el kell mennünk oda, mert a szomszédék már kétszer is voltak.
*
Arab vendégmunkás rázza az ablakban a szőnyeget.
Felkiált egy járókelő: – Mi van Ali, nem indul?
*
– Minden gyerek álma az iskolai vakáció. Ezt várja, szinte már szeptembertől. Ez így volt az én gyerekkoromban is, de így van ez ma is, – mondta K. István, öreg nyugdíjas. Talán abban különbözik, hogy akkor, amikor én gyerekeskedtem, az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején, a vakációmnak volt, mai szemmel, programja. Békés megyében, egy kis faluban laktunk. Apám vasutas volt. Minden nyáron, az öcsémmel elmentünk dolgozni a vasúthoz, egy hónapra. Gazt szedtünk ki a vasúti töltésekről, az állomások vágányai között. Akkor még nem volt vegyszeres irtás. Voltunk vagy tízen és a végén kaptunk fizetést. Ebből aztán a következő időszakban elmentünk úttörőtáborba. Minden nyáron két hetet Szegeden töltöttünk a nagymamánál. Itt volt módom először színházba mennem, meg úgy éreztem, megkerestem rá a pénzt is. Természetesen abból a pénzből vettek ruhát, cipőt a szüleim. Éreztem azt a tudatot, hogy jó magam is hozzájárultam a családi bevételhez. De hol van ez ma? A mai fiatalok többsége csak kér, vagy éppen követel a szüleitől, de nem tesz érte semmit. Én úgy érzem, minden nyaram tartalmas volt, élményből is jutott bőven, sokszor eszembe jutnak azok a gondtalan, de mégis felelős napok, hetek.
*
Utazásra készül a család, mindenki elmerült a gondolatokban. A tízéves fiú kérdi:
– Apu, tudod, hol van az Alpok?
Apa válaszol: – Nem tudom kisfiam, de kérdezd meg anyádat, ő szokott mindig mindent elrámolni.
*
Most a tengerpartról, a homokról, a nagy hullámokról esett szó, mert a kellemes nyári pihenés egyik fő kelléke lehet, vélekedett Gyula barátom és mindjárt igazolta állítását: – egy tengerparti üdülés az igazi, fűszerezve egy kis utazással. Még a hetvenes években egy másik házaspárral összeálltunk. Nekik volt egy nagy Mercédeszük, jó magam megszerveztem az utat. Görögország volt az úti cél. Végig Jugoszlávián, akkor még az volt, aztán a görögök, Úgy alakítottuk az utat, hogy napi 600 kilométernél többet ne utazzunk. Közben sátrat vertünk egy-egy tengerparti kempingben, de volt ágyas rész is benne. Négy nap Athénben, egy szállodában, félpanziós ellátás, de egész Görögországot bejártuk. Voltunk, többek között Thermopüle-i szorosnál, Marathón, Athén, Korinthosz, Olümpia, Taigetosz, körbe jártuk a Peloponnészosz-i félszigetet. Az utolsó hat napot a Kasszandra félszigeten, a tengerparton töltöttük, remek volt. Augusztusban voltunk, meleg volt, dinnyét, annyit ettünk, hogy a végén, a fülünkön jött ki, de édes volt, finom. A tenger, a napsütés, igazi nyugalmat adott. Úgy talán egyszer sem kapcsolódtam ki, mint akkor. A két házaspárnak együtt, még annyiba sem került. Jó élménnyel gondolok vissza, erre az utazásra.
*
A rendőr nyaral a tengerparton, és a homokban talál egy lámpát. Megdörzsöli, egy szellem száll ki belőle, és azt mondja:
– Teljesítem három kívánságodat! A rendőr kér egy olyan korsót, amiből soha nem fogy ki a sör. Meg is kapja, issza, de nem fogy ki. Forgatja, ömlik belőle a sör, de nem fogy el.
Mondja a rendőr: – Ez tök jó! Ebből kérek még kettőt!
*
– Hol vannak már azok a „jó” SZOT üdülők? – sóhajtott fel a beszélgetésben H. Géza villanyszerelő. – Ezt csak, ma már kérdezni lehet, tenni semmit. Fillérekért lehetett üdülni, pihenni, már ha hozzájutottál egy ilyen beutalóhoz. Nekem mindig akkor ajánlották, amikor tavasszal a kertben, a földön a legtöbb munka volt. Így aztán egyszer jutottam el a feleségemmel Pécsre, decemberben. Most ez úgy oldjuk meg, hogy egyik barátomnak a Velencei tónál van egy kis nyaralója, azt kölcsön adja. Oda leutazunk kocsival, bepakolunk mindent, lábost, krumplit, babot, fűszereket és ott főzünk. Hol a feleségem, hol én, rottyantunk olyan egy tál ételt. Sört veszünk az ABC-ben és fürdünk a tóban. Ez a legolcsóbb megoldás, nem nagy program, de mégis kiszakadunk az otthoni verkliből.
*
Fiatal pár megérkezik Párizsba, megállnak az Eiffel-torony előtt:
– Először menjünk fel, vagy, bújjunk inkább ágyba? – kérdi a férfi.
Mire a nő: – Először az ágyba, az Eiffel-torony tovább áll.
*
– Jómagam az aktív pihenésnek vagyok a híve, – mondta J. Zoltán biztosítási ügynök. – Kifejtem ezt neked bővebben is. Mindig érdekelt a kert, a fák, a vetemények. Gyerekkoromban is szívesen kapirgáltam anyám mellett a veteményes ágyások között. Aztán mikor felnőtt lettem, el sem tudtam képzelni, hogy ne kertes házban lakjak. A város nem vonzott. A kert, a gyümölcsös lett a mindenem. Ezt nagyon szívesen teszem és ez a tevékenység teljes felüdülést, pihenést ad. Képzeld el, így mondom neked, mert te városi gyerek vagy, tavasszal, amint megjelennek az első rügyek, majd a virágok. Azt nézni, nap, mint nap, az csodálatos. Ahogy kibomlik, megjelenik az első kis gyümölcs, aztán az beérik. Persze gondozni kell, mert nem elhanyagolható a metszés, a permetezés, de aztán jön a szüret. Látod, van itt vagy negyven gyümölcsfa. A feleségem befőzi, a régi hagyományos módon, úgy ahogy anyám készítette. A hullott gyümölcsből, pedig finom, tiszta pálinka lesz. A zöldségeket pedig, egy részét a régi módszerrel vermeljük, vagy az új szerint lefagyasztjuk. Ez a kert ellát bennünket. Ahogy itt dolgozgatok, naponta, pár órát, teljesen kikapcsolódok. Ilyenkor minden kiszáll a fejemből. Ez a legjobb pihenés.
*
– Gyerekek, ki tud nekem mondani egy nagy folyót? – kérdezi a tanító néni. Pistike jelentkezik: – A Volga!
– Jól van, Pistike! Ki tud még másikat?
– A Nílus! – kiáltja Jancsika.
– Ügyes vagy. Tud-e még egyet valaki?
Móricka jelentkezik, aztán mikor felszólítják, kimegy a tanító nénihez és odasúgja a fülébe: – A Duna!
– És ezt miért suttogva mondtad? – csodálkozik a tanító néni.
– Azért, mert apukám azt mondta, hogy arról, ami nálunk folyik, csak suttogva lehet beszélni.
*
A téli időszakról esett szó, a hidegről, a hóról, amely az utóbbi időszakban szinte már csak az emlékeinkben maradt meg. Zs. István jól menő vállalkozó, használt autókkal foglalkozik. Ő mondja: – Régebben síelni a szlovákokhoz jártunk. Donovaly volt a kedvenc helyünk, de már nem az igazi. Ott is válogatnak a külföldi turisták között. Mi magyarok az utolsók között szerepelünk. Nem is értem az egészet, mert ha üzlet valakinek a téli „teleltetés”, akkor nem mindegy kitől fogadja el a szolgáltatás árát? Persze ez mástól függ. Ausztriában, vagy éppen Olaszországban ezzel nincs gond. Aki fizet, az beszél és ez így van rendjén.
*
A vakáció – pihenés régen is, de ma is, nagyon fontos mozzanat az ember életében. Éltető szükséglet van rá, hiszen csak ilyen módon tud megújulni, regenerálódni, újjá születni és azt a bizonyos „igát” könnyebb szerrel húzni. Az igaz, hogy az elmúlt húsz évben a vakáció – pihenés, a gazdasági viszonyok igen széleskörű változása miatt, más-más történeteket vett. De abban egyetérthetünk, hogy a vakáció, pihenés, mennyire kellemes, vagy nem, vagy éppen humoros, vidám, vagy éppen pihentető – „elfoglaltság”.
Hozzászólások