Bakabánya emlékezete

Mint a mese, egyszer volt réges-régi,
alig van már, ki múltját elmeséli,
dúlt tájon népek egykor hogyan éltek,
hiába voltak földben kincsek, ércek.

Védte kőfal, sok vitéz, mindhiába,
szebb álmát, vágyát öntötte imába,
rabló hordákat vonzott ezüst, arany,
miatta pusztult boldog-boldogtalan.

Ki tudja ma már, hol volt bánya, akna?
Múzeumvitrinbe lett rajza rakva,
hol rácsodálkoznak más nyelvű népek.

A templomi fruskák ma is oly szépek.
Óvja őket lépcsőn festett lányalak,
amíg Szent Margit mosollyal játszanak.

Tizenkét magyar bányaváros legendája sorozatból

Megosztás

Tweet