Gy. I. politikus előadása után megszorítja a karom, azt súgja a fülembe, hogy halálosan szeret. Eddig még nem merte bevallani, időközben elvált, gyerekei kirepültek a családi fészekből. Csodálkozom, de folytatja. Nem mondhat ellent, hiszen tudom, hogy maga is szeret a lelke mélyén. Tiltakozom, hiszen én már 71 éves vagyok. Na és? Én meg 61, nekem is vannak már unokáim. Belül boldoggá tett ez a vallomás, napközben még sokáig átjárt ez az érzés. Határozott nemet akartam mondani, de előkerültek az unokáim, Emi hamiskásan mosolygott. Olivér félrehívott egy sarokba, és azt súgta, hogy: Nagyon jó! Modern autója van, villannyal jár. Mama, kérd meg, hogy próbálhassuk ki, legalább egyszer. Menyem is előkerül, látja, talán hallott is valamit, de szigorúan néz, és azt mondja, igyekezzünk, mert elmegy a buszunk.
Gyalogolok kőtörőből Felsőkövesdre az 5 km-es úton. Elfáradok, leülök az út menti fa alá és nézem a csodálatos zöldet. Eszembe jut, hányszor gyalogoltam ezen az úton, hogy futottam plátói szerelmem elé. Erőt ad az emlékezés, meg a kedves emlék, szinte újjászületek, folytatom az utat. Az úton mellém szegődik egy kutya, adok neki a szendvicsemből, száját nyalogatva követ egyfolytában. Egyetlen emberrel sem találkozok. Furcsa ez a nagy tavaszi csend, ilyenkor hangos madárcsicsergésnek kellene szólnia. Elszomorít a madárdal hiánya, a fiatalok nem ismerik meg a legcsodálatosabb zenét, a tavaszi zsongás énekeseit.
Nagyon sok nő, ismerősök és idegenek között ücsörgök egy fürdőhelyen. Nem tudom, miért jöttem ide, hiszen nem megyek közös fürdőbe, iszonyodok még a gondolattól is, évek óta tartó fertőző betegségeim óta. Talán csak elkísértem valakit, vagy napozni jöttem, mert olyan fehér a bőröm, hogy nyugodtan elmehetnék tejreklámnak. Nézem az előttem elhaladókat, rengeteg az elhízott ember, főleg a fiatalok. Sajnálom a lányokat, akik még ettől boldogok, vidáman nevetgélnek. Valaki megböki a hátam, és azt mondja, nézzek hátra is. Megfordulok és egy törülközőjét épp a földre terítő nő óriás meztelen hátsója tárul elém. Miközben igazgatja a strandtörülközőt, szokatlanul nagy megnyúlt mellei harangoznak. Elég fura látvány, rajtam kívül sokan bámulják a hatalmas asszonyságot. Az előbbi hang ismét megszólal és csak mondja a magáét, szapulja a nőt. Ennek a tehénnek mindent szabad, övé az egész város, képzelje, még a vőlegényemet is elvette. Mire bármit mondhatnék, a panaszos hang gazdája felszívódik.
Egy hotelszobában pakolgatok, ágyazok, amikor megszólal a telefon. Párom veszi fel, azt mondja, elfogadták a telefonos esküvőt a járvány miatt. Nagy örömmel nyújtja át a telefont, ő már nyilatkozott, most nekem kell elmondanom az eskü szövegét, akkor elküldik a házasságlevelet. Nagy zavaromban átveszem a telefont, kérdezik az adataimat. Legelőbb a nevem. Asszonynevemen jelentkezek be – nagy csönd támad a vonal túlsó oldalán. Itt ébredek fel nagy bizonytalanságban, azt sem tudom, ki a vőlegényem, férjjelöltem, azt sem tudom, miért szakadt meg a telefonos esküvőm.
Gimnazista vagyok. Történelemtanárom, drága Bundi bácsi felelni hív a tanári asztal mellé. A merkantilizmusról kérdez. Rettenetesen bánt, hogy semmi sem jut eszembe, tanácstalanul nézem a padlót. Szeretnék elsüllyedni szégyenemben, hiszen mindig ötös voltam történelemből. Bundi bácsi biztatólag mosolyog rám, nem bírom tovább a feszültséget, felébredek kínomban.
Hozzászólások