Mostanában gyakran érzem, ahogy
ébredéskor vágtat, dübörög, majd
fokozatosan lelassul mellkasomban
a szívem. Mintha egyre nehezebben
tenné meg az utat a két dimenzió
között: álom és ébrenlét határán
bolyong velem, éjszaka és nappal
határmezsgyéjén, készenlétben
életre és halálra is. Mintha az
ébredés pillanatában dőlne csak el
annak a napnak a sorsa, amelyre
végül mégis megébredek. Ahogyan a
látásra fókuszál szemem, lábam kész
elindulni, úgy kezd szépen, rendben,
ütemesen verni bennem a szívem.
Nemcsak felébredés, ráébredés is ez.
Elindul egy újabb nap, hírül adhatom: élek.

2028 05 28

Megosztás

Tweet