Köszönöm,hogy vagy!
Két leplezetlen orcád
elbír ezer simogatást,
elbír ezer pofoncsapást.
SZIA, PAPÍRLAP!
összeforrt kézfogás vagy,
szinte a barátság és
a szerelem maga.
Köszönöm, hogy vagy!
Üzenhetek általad zegzugos önmagamnak.
Két leplezetlen orcád
elviseli kezem, tollam súlyát,
tízezer napom tízezer hazugságát.
SZIA, PAPÍRLAP!
Egyik orcád csupa kék folt már -,
jól van, nem bántlak tovább…
Hát SZIA! Elköszönök;
de holnap megállj! –
találkozunk megint…
No lám, Te ilyen mazó vagy -,
élvezed,amint orcád
elszíneződik tintám nyomán?
Ne fintorogj már annyira!
Csak magamat láttam beléd,
csak magamat rajzoltam Rád…
Na, SZIA, PAPÍRLAP!
Köszönöm, hogy vagy.
SZIA! SZIA! SZIA!

Megosztás

Tweet