pléhlemezre merevedve
a Nem tértartománya nyit
fák nyújtózzák az eget
magukhoz mérten: tétován
heverjen a fűbe: teheti
zárványba zárul a lélek
temet sír és nevet nevet
terhe súlypontját helyezi
roskad az egész – a részre
körzetszáma a végtelen
kétely. roncsok, fűzfák, táncok –
hempergett fű: árnyak-ének
Hozzászólások