(parafrázis)
Vadak legyünk erdőn,
zörgessük a gallyat,
záporozzon szirom
– patanyomba’ tócsa!
Szemeimben égbolt,
borzolódjon szél is,
ügessenek őzek
surranó ösvényen.
Férfi, állj be csősznek,
hite-telten valljad,
bolygónesz-kéveként
vallást tegyél: boglya!
Kicsi leány kelljen
bánatokra zöldág.
Úgy elszépülj tőlem,
pántlika –szín: ajkad!
Csizmaszár is roggyan.
Agancsos rügy, szentem!
Eget hasítóan
nagy az érzeményem.
Mutasd magad, mutasd,
virággyöngy-ruhában! –
síkos selyemutak
illatába térten.
Pipacs harsogtassa
gyönyörű kun arcod.
Szarvas legyek csókod
csodaerejétől!
Homlokom hadd hordja
Tejút tisztaságát,
levél-zene zengjen
szférák szirénhangját!
Elepedek rögvest!
Halálomra válok.
Magam minősítem
kötényeddel rabbá.
Megrezdül az érchegy,
csillagokhoz létra!
Ekkora vágy láttán
kipereg a búza—!
Hozzászólások