(nagyanyai látás)
Nyert? Nem nyert? De nyelt sokat.
A szerencse pártos.
A győztesek táborát gyarapítaná inkább,
ne játsszon itt apátiásdit.
Dolgozni nem tud, apának nem jó,
sokat van maga a gyerek.
Aztán ha újra kivetnék a kártyát,
újra megkóstolná ugyanezt a kását.
Kulcs a kézben. –Indul valahová?
Keresse meg sürgősen a lakhatását.
Úgy néz ki,mint egy csöves.
Mint akit a hajléktalanról eresztettek,
fene a jó dolgát, emelje kalapját,
ja,hogy soha nem is volt,
néha az apjáét hordta, azt’ kinevették.
Aztán az apját tisztelték,szerették,
mint magát, a piros kukoricát.
Nyúltáphoz nyúlkalap,
na szedje össze szőrméje elhullott szálait.
Usgyí, pajtás, usgyí hamar, spuri tovább,
nem látja, elállja a Napot,
én a maga lelkiismerete vagyok,
ami magának nem jutott, erővel kimondom,
lépjen három fokot a létrán,
de ne ugassa el magát,
emelje a pracliját, annak kinek valaha
csak eszébe jutott,hogy tiszteltesse,
na,nem magát, az elődeit,
mert maga a pénzét se érdemli,
annyira hebehurgya, gyáva.
na, visszhall! visszlát Ismertem
a nagyanyját, mondta talán, hogy maga
a legkedvesebb kisunokája?
Azt mi jutott? Földön futott pár kört.
Olvasott ő jól és sokat, ugye, azt is
megjósolta, mint a fiának is mondta:
„Na, veled is jól megjáratják a kálváriát” –
vagyis nem más az élet, pokol!
Én meg a főbérlő vagyok.
2o1o. XII: 26.
Hozzászólások