Szelíden kelt a nyári Nap
egy békés hajnalon. minap.
Játszadozott sok fűszálon,
pataknál, hol sok fűz állott.

Messze nézett, elmerengve:
nyújtózkodni lenne kedve,
csak délre jut fel az égig,
irigy tornyok csupán nézik.

Rá is feküdt a felhőre,
nem fért egyre, hát kettőre.
Sugarait ki-ki nyújtva,
a reggelt így lángra gyújtja.

Tücsök, madár várta nagyon,
dal segíthet minden bajon,
szép az élet, hogyha vidám,
Napfelkelte most a nyitány.

Rázendített lent sok torok,
ettől ő is gyorsan kocog.
Egyre feljebb és előre,
zenitig jut delelőre.

Innét útja sokkal könnyebb,
az ég sem ejt ma már könnyet.
A Vid csúcsa mögé bújva,
odaátra hívja útja.

Vasszécseny, 2023. 06. 27.

Megosztás

Tweet