Szörnyű fejfájásra ébredt. Látása zavaros volt, a körülötte lévő hangok lassan kezdtek felerősödni, de idegennek tűntek. Szája teljesen kiszáradt és valami furcsa, keserű ízt érzett. Fogalma sem volt róla, éppen hol lehet. Arra még homályosan emlékezett, ahogy fáradtan beszállt az autóba, eltespedt a hátsó ülésen, aztán egy idő után megszűnt számára a világ. Ezekben a pillanatokban még abban sem volt biztos, hogy él-e még.
Rettenetesen fázott, szinte minden porcikájában érezte a hideget, holott még csak október közepe felé járhatott az idő. Óvatosan feltápászkodott és körbenézett. Körülötte a frissen lekaszált fű illatozott, meredeztek szálai törött lándzsaként az égbe, odébb a kihalt országút szürke, kátyúkkal teli aszfaltcsíkja szaladt az ismeretlen messzeségbe. A távolban valami kisebb épületet látott. Lerázta magáról a már sárgába forduló fűnyesedéket, és arrafelé vette az irányt. Az út túloldalán az elvadult aljnövényzetből kimeredő nyírfaerdő hivalkodó fehér törzseivel szinte rezzenéstelen állt. Komótosan ballagott az útpadkán. Hihetetlenül üresnek és fáradtnak érezte magát. A vízzel teli kátyúk felszínén ott csillogott a Nap, tükröződött vissza az ég kékje. Furcsának találta, hogy bár ez eddig is így volt, sosem figyelt fel rá, valahogy nem vette észre, de ez a helyzet most teljesen más volt. Lábai számolatlan nyelték az utat, a kilométereket, aztán egy mellette nagy sebességgel elhúzó kocsi kerekei nyomán felfröccsent a kátyúkban megrekedt hideg víz és teljesen eláztatta. Bosszantotta ez a szenvtelenség, nemtörődömség, de az emberek már csak ilyenek, állapította meg magában.
Közben az a korábban még oly távolinak látott épület kezdett közeledni. Emberek mozogtak körülötte, de hogy kik lehettek, és mit csinálhattak ott, azt innen még nem tudta megállapítani, mint ahogy azt sem, miként fognak reagálni az érkezésére. Bár egy kicsit erőtlennek érezte magát, megszaporázta a lépteit.
Az út melletti árokban egy cica kitekeredett tetemét pillantotta meg. Rajta és körötte legyek rajzottak. Talán épp azok hajíthatták oda, akik egy-két nappal korábban a füvet kaszálták. Ki tudja? Nincs is jelentősége, nem akart sokat foglalkozni vele.
Az épülethez közeledve aztán hallotta, ahogy valami gyerekember jelzett, füttyögött az irányába. Nem tudta, mit akarhatott.
– Fejezd ezt be – mondhatta a mellette álló másik, aki talán az apja lehetett, de az ő hangjai nem értek el idáig. Aztán, hogy nyomatékot adjon mondandójának, máris durrant a gyerek tarkóján a tasli.
Ahogy az épület közelébe ért, valahonnan egy kő repült feléje. Hirtelen erős ütést érzett a forgócsontjában. Máskor talán megáll, körbenéz, azonosítja az elkövetőt, és elégtételt vesz, de mostanra mintha elszállt volna belőle az erő. Nem akart összetűzésbe keveredni senkivel és bár rettenetesen gyötörte az éhség és szomjas is volt, nem állt meg a benzinkút melletti gyorsétteremnél.
Soha nem hitt a reinkarnációban, a lélek újjászületésében, de ezekben a pillanatokban az élet felülírt mindent. Talán, ha nem egy lompos puli képében születtem volna újjá, aki még a hangyát is megugatja, és ha nem hatvan centi magasból szemlélném a világot, hanem egy fényes szőrű, délceg dán dog képében tértem volna vissza a Földre, minden bizonnyal most nagyobb ázsióm lenne, gazdám büszkén rázná a rongyot, mutogatnának, státuszszimbólum lennék, és nem vágtak volna ki az országút szélére – gondolta keserűen.
Szeretet, hűség? Ugyan! Lassan már csak üres, tartalom nélküli fogalmak. Tudta, senki sem ismerte és talán már sosem ismeri meg a gondolatait, az érzéseit. Ez talán már nem is érdekel senkit. Az emberek a külsőségek alapján ítélnek, és szenvtelenül mennek el a rejtett, belső értékek mellett. Anélkül hogy tudnák, örök vesztesek.
Bár semmit sem értett mindabból, ami történt, nem kereste a választ a miértekre. És mert hűséges és megbocsátó lélek volt, a történtek dacára sem érzett haragot, sokkal inkább csak a gazda, az otthon, a rongyokkal bélelt vackának hiánya dolgozott benne.
Kivert kutya, otthontalan eb vagyok – gondolhatta csalódottan ez a csupaszív állat, és maradék méltóságát megőrizve igyekezett minél gyorsabban elhagyni az emberek közelét, indult meg ösztöneire hallgatva a szomszédos falu irányába.
Hozzászólások