Száznegyvenegy évvel ezelőtt, 1882. július 22-én született Edward Hopper amerikai realista festő, aki olajfestményei és akvarelljei révén vált ismertté. Hopper a hétköznapi témákból költői jelentéssel bíró csendes drámákat tudott ábrázolni, narratív értelmezéseket inspirálva. Képeinek jórészét a Whitney Museum of American Art őrzi.
Edward Hopper holland származású szüleinek biztos anyagi körülmények közé született fia volt. New Yorkban, egy viktoriánus stílusú házban nőtt fel nővérével, Marionnal, a Hudson folyó mellett. Rajztehetsége ötéves korában már megmutatkozott. Szülei festészeti szakkönyvekkel, folyóiratokkal, eszközökkel aktívan támogatták fejlődését. 1899-ben az amerikai realizmus egyik meghatározó alakja, Robert Henri lett a mentora. Hopper többször is járt Párizsban, ahol az impresszionista mestereket tanulmányozta. Tudatosan készült a festői pályára. Festményei közül elsőként a Sailing című alkotását adta el, 1913-ban, 250 dollárért. Filmstúdiók számára kezdett dolgozni, elsősorban plakátokat készített. Beleszeretett a moziba, egész életében készített különböző filmekhez reklámanyagokat. 1924-ben összeházasodott Josephine Nivisonnal, akit még diákkorából ismert. Hopper ekkor már sikeres festő volt. Josephine volt a festő gyakori modellje is. Hopper ekkor már évente több mint harminc képet adott el. Képeit jól megfizették, vették a galériák, sőt a múzeumok is. Hoppert legfőképpen az a két hely inspirálta, ahol ideje nagy részét töltötte: New York belvárosa, ahol 1913-tól 1967-ben bekövetkezett haláláig ugyanabban a lakásban élt és dolgozott a Washington Square-en, valamint Cape Cod, ahol 1934-től második otthont és stúdiót tartott fenn. Legjelentősebb művei az 1940-es évektől készültek.
Hopper a képzőművészet mellett a film- és fotóművészetre, az irodalomra és a populáris kultúrára is komoly hatást gyakorolt. Noir-realista képeit szemlélve olyan érzésünk támad, mintha egy film egyetlen képkockáját látnánk, az „előtte” és az „utána” közötti pillanatot. Belső tereket ábrázoló alkotásai az elidegenedés lenyomatai, a hétköznapi szituációk mögött szinte mindig felszín alatti tragédiák rejtőznek. Festményein a személyek mellett a tárgyak is mesélnek, valamint fontos szerepet játszanak a fények és az árnyékok is. Kovács Krisztán az Ectopolis oldalán a következőket írta a művészről: „Hopper művészetének kétségtelen csúcsa az Éjjeli baglyok című vászon, mely manapság már az egyik leginkább emblematikus amerikai képzőművészeti mű, és melyre, ha rápillantasz, a 40-es, 50-es évek film noirjaiban érzed magad, és szinte látod Humphrey Bogartot a puhakalapjában, és Edward G. Robinsont, ahogy alattomos ábrázattal a nyomozó becserkészésén töri a fejét, miközben a háttérben lágyan búg Lauren Bacall mélabús énekhangja.”
Az alábbiakban válogatást adunk Edward Hopper életművéből. Az időrendi sorrendben megjelenő képek forrása: wikiart.org.
Szóljon hozzá!