ESTEBÉD
Szeretem, amikor az este
Megesz engem, megzabál
Elfogyaszt, lefogyaszt
Rozoga lábaimról levesz
Megitat csendben
Meglocsolja fáradt álmaim
S elvisz egy szebb világba
Ahol a nappal csúnya sármja
Végleg elmehet a picsába
Vajon ha meghalok
Mit főznek majd az angyalok
Reggelire, ebédre, vacsorára
Kurvára nem érdekel
Ready vagyok egy mennyei –
Végeláthatatlan Bacchanáliára!
Hozzászólások