Megérintesz, lassuló dobogás,
megnyugszik a lélek és vele a táj,
zabolát köt kintre, és bentre is a hold,
magukba zárnak fölfestett csillagok,
bennük szül barackszínt a vágyam,
égre festett otthon az én földi ágyam,
sóhaj a mindenség, szívem rá szomjazik,
sűrűn szőtt ereim falára nyújtózik
egy szó, s fölnyit, kitár,
és benned újrateremt.
- június, Nyárelő hava
Hozzászólások