2023. júliusában is nagy sikert aratott a tíznapos Fesztiválakadémia Budapesten, a Zeneakadémián

Keresés

Kultúra, művészet

Szerző: Szarvas István ⋅ 2023. július 28. ⋅ Hozzászólás

Címkék: Budapest, Fesztivál, Komolyzene

Idén július 14-23. között rendezték meg a Zeneakadémián a Fesztiválakadémiát, ahol többszáz fellépővel, színes kínálattal várták az érdeklődőket. Bár a zenei paletta vázát a komolyzenei klasszikusok adják, a koncerteken ezúttal is jelentős arányt képviselt a kortárs zene, a cigánymuzsika, a dzsessz, a felkérésre alkotott művek ősbemutatója pedig tovább gazdagította a repertoárt. Aki visszatérő közönsége a Fesztiválakadémiáknak, több művészt ismerősként fogadhat, ugyanakkor minden alkalommal újabb tehetségekkel, vagy korábban itt még nem fellépő, ismert művészekkel egyaránt lehet itt találkozni, ami a rendezők dinamikus szemléletéből, és kreativitásából egyenesen adódik. A koncerteket számtalan kísérőprogram egészíti ki, a helyszínek pedig kilépnek a Zeneakadémia falain túlra. Amire a közönség bizton számíthat, az a magas színvonal, a változatosság, és a közvetlen légkör.

Valamennyi eseményről nem tudok beszámolni, helyette próbálom érzékeltetni a minőséget, az értéket, a hangulatot, amelyet a Fesztiválakadémia képvisel.

A nyitókoncert megadta az egész rendezvénysorozat alaphangját. Mozart, Beethoven, Brahms művek sziporkáztak egymást váltva, miközben ismert és világhírű művészeink, mint Kokas Katalin, Kelemen Barnabás, Fenyő László mellett külföldi kiválóságok játékával szintén megismerkedhettünk. Eltérően a rendezvénysorozat alapvetően kamarazenei jellegétől, a nyitógálán a Concerto Budapest is fellépett, nagy sikerrel, Keller András vezényletével. A maestro nem mellesleg, az egész hangversenyen betöltötte a dirigensi szerepet.

Még az első koncert bűvölete el sem múlt, a következő napon máris újabb meglepetés várt ránk. A Schubertiada címen hirdetett est első, programon kívüli darabjának különlegessége nem csak abban állt, hogy nem találtuk a műsorfüzetben. Schubert zenéjével, hangszeres művészek és a Szent Efrém Férfikar tolmácsolásában hallhattuk Goethe remekbe szabott, spirituális töltetű versét. Az előadás varázslatos, a lelkünkig hatol, ám erre még újabb, nem várt elem rakódott: a Fesztiválakadémia növendékeiből és művészeiből álló kórus csatlakozott a Férfikarhoz. Ilyen indítást lehet-e még fokozni a mai estén? – tettük fel magunknak a kérdést, de már válaszoltunk is: Ahogy ismerjük a Fesztiválakadémiát, biztosan.

Aztán jön a többi, remekbe szabott mű, nagyszerű előadókkal, felfokozott várakozással teli hallgatósággal. S ahogy előre ígérték, valóban a 19. századelő szalonhangulatában találja magát a közönség. Egymást váltják Schubert magával ragadó kamaraművei, közéjük csempészve Brahms Magyar tánca, Kelemen Barnabás és Balázs János egyedi interpretációjában.

A Margit-szigeti Kristály Színtéren tartott esti szabadtéri kavalkád újabb színeket hozott. Itt korábban szikvízüzem működött, melynek a már többé-kevésbé megújult épületét kulturális rendezvényeknek otthont adó intézmény vette át. Szokatlan módon, a közönséget üres, betonos udvar fogadta, aztán az oldalt egymásra rakott sörpadokból ki-ki levett magának egyet, míg végül spontán módon összeállt a nézőtér. No de ami ezután következett, az feledtette a kezdeti kényelmetlenséget. Bartók mű dobra, ilyet ritkán hallani, ha egyáltalán, de mi szem- és fültanúi lehettünk. Persze nem zenei hangok szólaltak meg, hanem a mű ritmusa, dinamikája, mígnem a folytatásba klasszikus hangszerekkel is beléptek a művészek.

A Vujicsics együttes nyomdokain haladó, csaknem 30 éve megalakult Söndörgő együttes színpadra lépése ugyancsak pezsdítőleg hatott a nézőkre. Ahogy elnéztem, valószínűleg mindegyikük tud játszani az összes hangszeren, amelyeket felváltva szólaltattak meg. Bámulatos a zenészek vitalitása, természetessége, a virtuóz játékuk, és a hangszerek sokasága, amelyekkel a délszláv zenét előadják.

Újabb váltás, Roby Lakatos a zongoránál, mellette világjáró cigányzenészek, akik játék közben a hangszerükkel szinte eggyé válva kápráztatták el a közönséget. Egymással versengve, és egymást váltva szólaltak meg sorra a hegedűk, a fúvós hangszerek, a nagybőgő, és az elmaradhatatlan cimbalom. Vendégként csatlakozott hozzájuk ifj. Sárközi Lajos hegedűművész, aki később Szalonnáékkal szintúgy játszott.

Pál István Szalonna és bandája az egyik legismertebb együttes. Legtöbben tv-adásból ismertük meg őket, a különböző korosztályok Páva versenyeinek produkcióihoz húzták a talpalávalót és adták a kíséretet. Vérükben van a zene, olyan könnyedén játszanak, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ahogy elkezdtek muzsikálni, aligha maradt láb mozdulatlanul. Hasonlóképpen volt ezzel Berecz István (Berecz Pisti) néptáncos is, akire bár a műsor után várt a táncház vezetése, a zene hallatán nem tudott ellenállni a vonzásnak, felugrott a színpadra, és egy fergeteges legényest adott elő, a publikum nagy örömére.

Különleges kitérőnek ígérkezett a múzeumi nap, amikor is reggeltől estig öt múzeum, plusz a Széchenyi fürdő lett a Fesztiválakadémia helyszíne – közülük jómagam három programhoz csatlakoztam. A minikoncertek mellé mindenhol kaptunk valami pluszt, idegenvezetés, illetve más élmény formájában.

A Terror Háza Múzeumba belépve döbbenet keríti hatalmába a látogatókat, mindenkit megérintenek azok a borzalmak, amelyekről tanúskodnak a kiállítás termei. Itt a helyhez illő Sosztakovics vonósnégyest hallhattunk, amelyet a művészek az egyik körfolyosón adtak elő, a nézők pedig körben, több szinten helyezkedhettek el.

A következő állomáson, a Magyar Zene Házában, a japán építészek által tervezett egyedülálló létesítményben, a nézőknek a Fesztiválakadémia ismert művészei mellett bemutatkozott néhány rendkívül tehetséges növendék is. Akárcsak az előző helyszínen, mindenki ott helyezkedett el, ahol tudott, illetve talált magának helyet, lépcsőn, ülőkén, padlózaton.

Akik még nem jártak a felújított Szépművészeti Múzeumban, önmagában már a három csarnok (román, reneszánsz, barokk) látványa élményt adott, hiszen mindegyikük egy külön csoda. Aztán jöttek a zeneművek. A Román Csarnokban a Szent Efrém Férfikar amint megszólalt, hangjuk betöltötte az egész teret, miközben a publikum egy hibátlan akusztikájú, lenyűgöző szépségű templomban érezhette magát. Majd következett a Barokk Csarnokban egy külföldi fuvolaművész Bach partita előadása, végül a Reneszánsz Csarnokban a népszerű művészházaspár, Várjon Dénes és Simon Izabella játszott Schumann darabokat, a sort pedig a hozzájuk csatlakozó Perényi Miklóssal közösen előadott Brahms szonáta zárta.

A Fesztiválakadémiának csak azt a szegmensét mutattam be, amelyen részt vettem. Ezen túl délelőtti matinékat, kerekasztal és alkotói beszélgetéseket, könyvtári napot, szabadtéri családi programokat, sőt a mesterkurzusokat is látogathatta a közönség. Utóbbin hazai és külföldi, ismert és világhíres művészek adták át tudásuk legjavát a világ minden tájáról érkezett ifjú művészeknek. Ehhez talán elég azt említenem, hogy az ének kurzust maga Marton Éva vezette.

Az eseménysorozat hangulatát és élmény-kínálatát a már megszokott bensőség és választék jellemezte. Kelemen Barnabás, aki ezúttal is vitte a házigazda szerepét, a második esti hangversenyen kérte a jelenlévőket egy-egy képeslap megírására, amelyekből a rendezők információt nyerhetnek a hallgatóság véleményéről, érzéseiről, javaslatairól, tehát bármiről, amit a Fesztiválakadémiáról gondolnak. Jómagam is megírtam egy képeslapot, a következő szöveggel: „Zene-Ötletesség-Meglepetések, felsőfokon! – ma este ez jutott eszembe a Fesztiválakadémiáról.” Úgy vélem, ebben minden benne van, még akkor is, ha egy másik alkalommal bizonyára ettől eltérő, de mindenképp pozitív tartalmú szavakat használtam volna jellemzésként.

2024-ben hasonló időszakban rendezik a következő Fesztiválakadémiát, amelynek a szervezését már elkezdték. Akiknek a beszámolómmal felkeltettem az érdeklődését, figyelmükbe ajánlom előjegyezni a jövő évi programjaik között. Mindenki talál kedvére valót az egyhetes eseménysorozatból, de már önmagában a Zeneakadémia épületébe belépni sem mindennapi élmény.