A biztonság életünkben egy nagyon fontos tényező. Képzeljük el, hogy reggel felébredünk és első gondolatunk, hogy nem vagyunk biztonságban. Azért nem, mert kigyulladhat a ház, elárasztja a lakást a gáz, beázik a tető, ránk töri valaki az ajtót, beront a lakásunkba és inzultál, fenyeget, félemlít, vagy éppen tragédiát okoz, megöl bennünket.
Csak ennyit kell végiggondolni és olyan félelem gerjed bennünk, hogy nem merünk még megmozdulni sem. Persze ez egy elképzelt feltételezés, mert ugye azért a dolgok nem így működnek. Mert azért nincs félelmünk, hogy a gáz megtölti a lakást, hiszen tudjuk, a rendszer biztonságos. Már sokszor meggyőződtünk róla. Nem fenyeget bennünket az a közvetlen veszély, hogy ránk törnek. A ház bejárata is úgy van kialakítva, hogy az biztonságot sugall, vagy éppen a lakás ajtaján több biztonsági zár biztosítja lakója biztonságát.
A biztonság olyan zavartalan állapot, melyben mindenki nyugodtan élheti mindennapjait, teheti dolgát, mert biztonságban tudhatja magát, családját és szeretteit, ingó és ingatlan vagyonát. Ez az állapot kézzel meg nem fogható, tudatunkban él és meggyőződésünk alapján adja a nyugalmat.
Annak is megvan a jól szervezett rendje, hogy ki a felelős a biztonságért hazánkban. Kezdjük ott, hogy a haza biztonságáért a mindenkori kormány a felelős. Ennek megvannak a jól szervezett eszközei, a hadsereg, a határok védelme, a belbiztonság (rendőrség), nyugalom védelme. Ezek összetételei, sok-sok apró mozaikból jönnek össze, megjelölve ebben mindenki felelősségét. Ha ezek a feltételek úgy mond zavartalanul működnek, akkor nyugodtam beszélhetünk biztonságunkról.
*
A biztonság fogalmával különbségeket tudunk tenni, bizonyos dolgokról is. Ki ne hallott volna olyan kifejezéseket mint: – biztonságos ház (nincsenek randalírozó, mulatozó, balhézó lakók), – Biztonságos udvar (mármint az óvodában, a játszó gyerekek nem sérülnek meg a hintán, vagy a mászókán), – Biztonságos utca (nincsenek kétes alakok errefelé), – biztonságos tér (mármint a városban, ahol padok vannak és ki lehet ülni a napfényre, jó levegőre, nincs semmiféle zavaró körülmény, – biztonságos utazás (ez ugyan már válogatja, mivel akarunk utazni. mert autóval lehet biztonságos (én vigyázok, betartom a KRESZ szabályait) és az ellenkezője: egy figyelmetlen, száguldó autós szembejön velem, nem adja meg az elsőbbséget és még sok más és kész a tragédia. Vonattal talán több az esélye a biztonság megteremtésére, de mondjuk, repülővel már nem annyira egyértelmű. Szoktuk mondani, hogy ez a város biztonságos. Ennek sok feltétele van, de az országban sok olyan város van, amelyben élni, valóban biztonságos. A megkülönböztetés a mostani felfordult világban, olyan jelzőt is használ, vele megkülönböztetve másoktól, ez biztonságos ország (nagy az idegen forgalma). A biztonságra való vágyásunk nagy, így még sok mindenre kiállíthatjuk a biztonságos jelzőt.
*
Lehetnek olyan emberek Al Ghaoui Hesna, magyar – szír származású újságírónő, haditudósító, televíziós riporter története szerint: – Biztonságba helyezzük magunkat. Nem utazunk, nem ülünk repülőre, nem állunk szóba idegenekkel. Nem kezdünk bele vállalkozásba, nem lógunk ki a sorból, nem vállaljuk fel véleményünket, hanem inkább beülünk egy, légmentesen lezárt, steril szobába, hosszú évtizedekig elegendő élelemmel, talán kitudjuk kerülni életünket veszélyeztető tényezők legnagyobb százalékát. De mit adunk cserébe? Tulajdonképpen, magát az életünket.
Ez a fajta megoldás szinte elképzelhetetlen, de aki fél, az megteremtheti magának ezt az extrém biztonságot, persze, ha van mersze, meg pénze, helye is hozzá.
*
A biztonság és a vágyak közötti összefüggés eléggé bizonytalan. Z. Károly nagy vágya volt, hogy utazzon. Ez az utazás főleg Dél-Amerikára terjedt ki nála. Ezt a fajta utat tanulmányozta, készült rá. Már az utazás konkrét időpontja is ki volt tűzve, amikor összefutott egy rég nem látott haverjával, aki éppen erről a területről tért haza. Ecsetelte, hogy az ötlet ugyan megvalósítható, de nem biztonságos. Z. Károlynak tudnia kellett volna Gaál Viktor aforizmáját éppen erről a helyzetről. „Ha kalandra vágysz, le kell mondanod a biztonságról. Vagy választod a biztonságot, de akkor elégedj meg azzal, ami van.”
*
Ennek az ellenkezője, hogy aki vágyik, hogy törtéjen vele valami, de közben a biztonságot igényli, nem sokra jut. Meg kell tanulni Maxie Wander osztrák író szerint azt is, hogy farkasszemet kell nézni a félelemmel, mert különben nem történik semmi.
*
T. Zoltán vágyott a biztonságra. Így is szervezte kis vállalkozását, amely fémlemezek megmunkálásából állt. Ennek során különböző méretű vasból készült dobozokat készített, melyet az építőipar használt fel. Ment is a vállalkozása, eredményei is voltak, olyan közepesek. Többre vágyott, érezte, van a vállalkozásában még több, csak ki kellene használnia. Kereste is a lehetőséget, meg is találta. Egy autókat gyártó cég beszállítója lett, a korábbi lemez megmunkálásából, autó alkatrész készített a karosszériához. Felszerszámozta a gyártó sorát, bízott benne, hogy sikeres lesz. Valószínű nem ismerhette Agatha Christie angol krimi író, frappáns megfogalmazását, amely szerint: ”az élet nem a biztonságról szól, kockázat nélkül nem lehet játszmát nyerni.” Tudta, hogy a többért kockáztatni kell és így lett nyertes.
*
Napjainkban elég sokszor szólnak a hírek a biztonság hiányáról. Okvetlen meg kell említeni napjaink aktuális biztonsági létét fenyegető eseményeket. Ez nem más, mint a jelenleg folyó ukrán – orosz háború. Arról nem kívánok konkrét megfogalmazást leírni, ki, miért, milyen szándékkal kezdte ezt a mindenkit megviselő, borzalmak tömkelegét tartalmazó eseménysort. Ez majd a kort boncolgató történészek feladata lesz, valószínű, nem kis munkát adva nekik.
Emberek ezrei nem érezték biztonságban magukat. Csak a bombázások és a rakéták becsapódásának fülsiketítő „zenéjét” voltak kényszerülve elviselni. Vagy éppenséggel egy életen át összegyűjtött vagyonukból, egy bőröndnyi „válogatással” elindulni a világba. Felbolydult minden, szankciókat foganatosítottak, elzárták a csapokat, ne jöjjön a gáz és még sok egyéb intézkedések sorozata. Az idősebb generáció még nem feledte a kb. nyolcvan évvel ezelőtt Európát sújtó borzalmak sokaságát, a II. világháborút és nem kér belőle, saját biztonsága érdekében.
*
T. Péter a haverokkal kirándulni ment. Autóval utaztak, egy öreg Skodával. Az erdős, hegyes vidék mögötti településre akartak eljutni, de egy olyan száz kilométeres kerülővel lehetett csak megközelíteni. A kocsiban ülő egyik srác javasolta, hogy ő tud egy olyan erdész utat, amely megfelezi a távolságot. Megálltak egy pillanatra, fontolgatták a lehetőséget, majd döntöttek, arra mennek. Az erdész út eléggé keskeny volt, sokfelé farönkök, elszórva. Aztán következett egy belátható egyenes szakasz, itt aztán felpörgették az öreg Skodát. A száguldásban sajnos nem vették észre, hogy az út el van zárva, mert egy keskeny árok futott át az úton. Fel volt szalagozva, hogy lássák, mi van itt, de annak nagyobb részét elvitte a szél. A kocsi nyolcvannal belefutott az árokba, pördült néhányat, aztán a kerekei az ég felé mutattak.
A srácok másnap reggel a közeli kórházban ébredtek fel. Nem volt valami szép látvány, de élve megúszták. Az egyik srác filozofálva megjegyezte: „Néha nem a legrövidebb út a legbiztonságosabb.”
*
Biztonságra vágyik az ember. Szeretné tudni, ha felül arra a hullámvasútra, biztonságban ki is száll majd belőle. Az tudja, hogy hiába szeretné, hogy biztonságos legyen, mégis az élet szörnyű tréfát űz. Elmúlik a félelme, beszáll a vasútba, a hullámvasút cikázza a hullámokat, le és fel. Aki benne ül és leküzdötte a félelmét, úgy érzi, biztonságban van, hiszen azoknak az embereknek, akiknek erre kell ügyelniük, teszik a dolgukat. Csak akkor jön a meglepetés, ha mégis másként végződnek a dolgok.
A házakat is úgy kell megépíteni, hogy azok biztonságosan álljanak, ne dőljenek össze. Sajnos a hírekből nem egyszer lehet hallani, hogy mégis összedőlt pár ház, maga alá temetve a benne lakókat.
A legutóbbi törökországi földrengések során több ház összedőlt. Még nem hivatalosan, de megállapították, hogy a kivitelezők mulasztása miatt következett be a baj, valamit kihagytak, vagy éppen kispóroltak, másnak értékesítették és most halálesetek kísérik ezeket a házakat.
*
A biztonság hiánya félelmet szül. Ezért van az, hogy mindenki a biztonságra törekszik, de az élet nagy játékos, mert kecsegtet a biztonsággal, ha van, akkor nem lesz baj. Azt is mondja, hogy: „Senki sincs örökre biztonságban, régebben sem voltunk biztonságban, ha azt hiszed, biztonságban vagy, ez azt jelenti, hogy már nem is vagy biztonságban”. (Tullio Avoledo olasz író véleménye).
A biztonságról páran egészen eltérően vélekednek. Azonban meg kell állapítanunk, önmagunkban is, hogy az eltérő vélemények az igazság határán vannak.
Morgan Scott Pack amerikai pszichiáter szerint: „Az életben a valódi biztonság nem más, mint az élet bizonytalanságainak élvezete.” Egy általános megfogalmazás szerint: „Ha túl sok biztonságot igénylünk, nem sokra jutunk, meg kell tanulni a félelemmel is farkasszemet nézni.”
Hozzászólások