Rühes kutyákon vágtató
részeg angyalok, a reggeli
ködben gyónnak, mind
megkísértve, fény után
kapnak, tépve szárnyuk
tolla közül a szennyes
valót, a csatak, keserédest.
Ki hisz majd nekik,
ki látja bennük, maradt-e
még ásónyi, termő
és értékes földkupac,
ha a rozsdás szív
már nem emlékszik az első,
galaxisok között
megtett Nagyutazásra.
- február, böjtelő hava
Hozzászólások