Hatalmas viharra ébredtünk ma reggel,
villámlás, mennydörgés vetett ki az
ágyból. Sötét fellegek úsztak az égen,
és szakadó eső függönye terítette be
a földet. Az első éber pillanat cicám
rémült pofijával szembesített, riadtan
nézett a szemembe, mert ő, bár engem
hagyott aludni reggel, már rég ébren
lehetett. Kivételesen eltűrte simogató
kezem, s én nem tudtam eldönteni, ezzel
vajon őt, vagy saját magamat próbálom
megnyugtatni? Fölöttünk zúgott, zengett
a vihar, jó kis ébredés, gondoltam, és csak
vártuk, az ágyon összebújva, kandúrom,
meg én, hogy elmúljon. Nyugodjon meg végre
az égzengés! Ez az égi csitt-csatt ezúttal jó sokáig
eltartott. Most végre csendes eső hull már csupán,
párától terhes a lég, és ahogy az ablakon kinézek,
látom, mint terül el alattunk a tengernyi sár.
2023 06 09
Hozzászólások