Úgy feküdtem ma éjjel
a sötétben, figyeltem,
mint verdes felettem
saját megriadt szívem.
Számláltam az ütéseket,
rendetlen egymásutánban
következtek. Tisztára, mint a
bolondóra, gondoltam, amit
gyerekkoromban olyan sokat
emlegettek nekem a felnőttek.
Lassan megnyugodtam, amint
megéreztem, hogy nem vagyok
egyedül: ágyam mellett kivont
karddal megoldhatatlan
gondjaim álltak sorfalat.
2023 06 14
Hozzászólások