Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasóközönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
A sorozat történetében folytatom azt a múltidézést, amelyben az Arcanum nevű, előfizetést igénylő Digitális Tudománytárban megtalálható helyi sajtóból is idézek, főként a Dunántúl és a Pécsi Napló napilapokból.
Páger Antal pécsi vendégszereplései 1949-ig (ötödik rész)
Pécsi Napló 1929 (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
A Pécsi Napló (1892-1944), a helyi liberális hangvételű napilap 1941. október 31.-i számának „Színház” rovata október 30.-i keltezéssel, „Bors István” főcímmel és „Páger Antal vendégjátéka” alcímmel értékelte a következő előadást. „Ünnepi estjei vannak a Pécsi Nemzeti Színháznak. Ma és holnap a magyar színművészet egyik büszkesége, a magyar filmek legtöbbet foglalkoztatott művésze, Páger Antal lép fel azon a színpadon, melyen nem ma jelenik meg először. Szédítő ívelésű, diadalmas művészi pályájának egyik állomása volt a húszas évek derekán a Pécsi Nemzeti Színház, ahol a fiatal művész már első fellépése alkalmával meghódította magának a közönséget. Az Asszonyi-rezsim sok kedves, forró estjének emléke fűződik Páger Antal nevéhez, akinek Paczal Miskája, Zsupán bárója, Mágnás Miskája stb. ma is felejthetetlen alakításnak számít. Tüneményes karrierjén a mi városunkban, ahol ismerték, és szerették Págert, nem lepődött meg senki. Csak azt hittük mindannyian, hogy pazar humorú, ragyogó komikus lesz belőle, és ehelyett minden idő egyik legjobb jellemszínészévé nemesedett.
Páger Antal és Muráti Lili, 1942 (Forrás: Fortepan)
A végletekig leegyszerűsített, a legpóztalanabb, de épp ezért a legmeggyőzőbb eszközökkel dolgozó emberábrázolásnak a nagy franciákra emlékeztető művésze Páger, akinek karakterformáló tehetsége egyforma hitelességgel vetíti elénk a XV. századbeli eszelős Dauphinek (dofen-trónörökös), ligeti hintáslegények, keserűszájú magyar parasztok, fölényes francia vivőrök (viveur-életművész), és kopott pesti kispolgárok alakjait. Művész-skálájának gazdagsága, kifinomult lélekelemzőképessége, és tökéletes mesterségbeli tudása, ma a legnagyobbak közé emeli őt, akit mi, pécsiek kissé mindig a magunkénak éreztünk, és örömmel s büszkeséggel köszöntünk ma színpadunkon. Páger Antal első vendégjátékának ’Bors István’ szívéhez nőtt figuráját választotta, amelyet ő vitt diadalra a színpadon, és keltett életre a film vásznán is.
Hunyady Sándor (Forrás: Wikipédia)
Hunyady Sándornak ez a darabja az utóbbi éveknek egyik legnagyobb prózai sikere volt. Hunyady a darab alapötletét később epikus formában is átültette, a pompás történetet jelenleg ’Fattyú’ címmel közli az Új Idők. Hunyady Sándor egyike a legrokonszenvesebb magyar írásművészeknek. Írt ugyan szalonvígjátékokat, pesti életképeket és novellákat is, és ezekben is az élet különféle helyzeteinek élesszemű, melegszívű és fölényesen bölcs szavú kommentálójaként jelent meg szép őszbehajló mackó feje, mégis igazi író egyéniségét akkor találja meg, ha a magyar vidéki élet kedves és zamatos színeit keveri palettáján. Szinte Mikszáthot juttatja eszünkbe az az anekdotázó hang, mellyel olyan légkört tud teremteni a színpadon, hogy valósággal érezzük a dzsentri kúriák bolthajtásos szobáinak hűs illatát, vagy a napfényes mezők édes tavaszi szagát. Legjobb darabjainak hősei a csontjuk velejéig magyar, hús-vér emberek, akiknek minden ízesen ejtett szép rengésű szava, minden tempós, nemesen egyszerű, méltóságteljes gesztusa, ennek a nagyszerű és magányos keleti fajtának szinte kitenyésztett példányait varázsolja elénk.
Pécsi Nemzeti Színház, 1920-as évek(Forrás: Régi Pécs)
Ilyen remek magyar alak Bors István is, akit mintegy modern köntösbe öltöztetett népmesei hőst, váratlan szerencse ért, s hatalmas uradalom szakadt örökségként nyakába. Az író csodálatos jellemképet ad Bors István portréjában a magyar parasztról, aki nem veszti el fejét a váratlan sorsfordulatban, hanem természetes esze bölcsességével, és romlatlan szíve jóságával, minden különösebb izgalom és elfogódottság nélkül igazodik el az új életben.
Fekete István
(Forrás: Wikipédia)
Finom pszichológiával érzékelteti az író, hogy a paraszt milyen magától értetődő előkelőséggel vállalja és viseli az új sorsot, hiszen a vér mélységeiből hozta magával az ázsiai puszták született arisztokráciájának ősi lovagias etikettjét. Páger Antal élete egyik legszebb alakítását nyújtja Bors István szerepében. Ezt a szerepet senki így nem tudná életre kelteni, mint Páger Antal, aki a jellemformálás csúcsteljesítményét nyújtja ebben a hálás, de nehéz szerepben. A nábobbá emelkedett igáskocsis alakja az ő kezében nem szerep többé, eleven valóság, egy pillanatig sem érezzük, hogy színen van a színpadon. Mintha tényleg most szállt volna le a hirtelen vett bicikliről ez a ceigruhás (olcsó, sűrű, merev, pamutszövetű ruha), rokonszenves legény, aki nemcsak a három kis unokahúgot hódítja meg, hanem ellenállhatatlan férfiasságával és kedvességével elbűvöli közönségét is.
Gyergyói Havasok, 1944
(Forrás: Wikipédia)
De Páger nem elégszik meg az olcsó és könnyű sikerekkel. Az ő Bors Ivánja mögött mélyebb távlatok nyílnak. Az ősparasztot érezzük, a magyar fajta minden időt álló értékének hordozóját, aki olyan magyar fajta mondhatatlan magányosságban él ezen a földön, melyet ezer éve verejtékével öntöz. Valóságos tanulmányt ad Páger a magyar parasztról, nem csak vonzóvá teszi hősét, de éreztetni tudja azt az erőt, mely acélossá keményíti derekát, ha jussáról van szó, és ökölbe szorítja kezét, ha fajtáját bántják.
Páger Antal és Bessenyei Ferenc, 1965
(Forrás: Fortepan)
Nyersesége nem durvaság, hanem csiszolatlan őserő, mélységes jóság fűti melegre hangját, és szerelmes évődéseiben friss és jószagú, mint a tavaszi rét. Minden mozdulata, minden szava a magyar parasztot varázsolja elénk, oly csodálatos hűséggel, és szeretettel, hogy nem lehetünk elég hálásak Págernek, azért a nagy élményért, mellyel megajándékoz.
Az előadás méltó környezetet teremtett a nagy vendégművész köré. A három lány bájos együttesét Almássy Judit, Harasztossy Irén és Soltész Mária jelenítette meg, akik közül különösen Almássy Judit talált megkapó színeket szerepéhez. Tulody szerepét Zách János alakította kitűnően, felesége szerepében kedves volt Katona Emmi. Nagy szerű figura volt Rogoz Imre minden hájjal megkent sunyi parasztja, kellemetlen jampec volt Bölöndy Zoltán, és ellenszenves tanyai donjuan Lendvay Lajos. A pusztai penészvirág szerepében jó volt Danek Piroska. Az előadást zsúfolt ház tapsolta végig.”
áger Antal és Fábry Zoltán filmrendező, 1966
(Forrás: Fortepan)
Másodszor is a Pécsi Napló 1941. október 31.-i számából idézek, mégpedig annak „A színházi iroda hírei” című rovatát. „Péntek este a ’Hajnalodik’ című újdonságban lép fel másodszor Páger Antal. Fekete István nagysikerű darabjában ’Szabin’ szerepét alakítja. A megszállás éveiben játszódik a darab első része, és a visszacsatolással végződik. Páger Antal ebben a darabban aratta legnagyobb sikerét az elmúlt pesti szezonban. A pécsi társulat kiváló gárdája teljes művészi felkészültséggel áll Páger mellett, hogy a premier felejthetetlen legyen a nézők számára.
Zách János
(Forrás: Wikipédia)
Almásy Judit, Harasztosy Irén, Katona Emil, Rogozy Imre, Endrődy Miklós, Lendvay Lajos, Sándor István, Bölöndy Zoltán és Zádori István kitűnő szerephez jutottak. Szombaton délután a ’Kolozsvári dáridó’ kerül színre. Ezen az előadáson megjelenik a szerző, Szeffedin Sefket bey is, aki rokona sírjának megtekintésére érkezik Pécsre. Szeffedin Sefket bey török származású, de az édesanyja erdélyi, és ő is Erdélyben nevelkedett. Nagysikerű darabja Erdélyben játszódik, és írójának nemes magyar lelkülete árad belőle. Szombaton este J. Fehjér Erzsók felléptével: Gyergyói bál.
A múlt évi nagy sikert újítja fel a színház nagyszerű szereposztásban. Kovács Irén, Földessy Lilla, Harasztosi Irén, Krémer Böske, D. Kovács József, Szokoly Gyula, Endrődy Miklós, Zách János, Bölöndy Zoltán főszereplésével. Vasárnap délután nem tart előadást a színház. Vasárnap este a ’Hajnalodik’-at tűzte műsorra az igazgatóság. Zách János játssza ezen előadáson ’Szabin’ szerepét. A többi szerep a Páger est szereposztásában marad.”
(Az előadásokról szóló kiegészítések, megjegyzések a következő részben lesznek.)
Hozzászólások