Azon a nyáron 17 éves volt, és nagyon vágyott a szerelemre, olyan ártatlanul, lányregényekbe illő módon, ahogy csak a teljesen tapasztalatlan kislányok képesek. Talán a hormonok is ébredeztek benne, amikor találkozott valakivel, aki úgy játszott a női lélek, és bizonyára a test húrjain is, ahogy a virtuóz zenészek hangszerükön.
Róza azt hitte, szerelmes, pedig csak a vágyait vetítette ki a nála néhány évvel idősebb srácra, aki életében először randira hívta.
A lány hiába tudta az emberi test részeinek, szerveinek, csontjainak és izmainak magyar és latin nevét, ismerte azok működését, voltak olyan részletei, amelyekkel a tananyag nem foglalkozott, és ő sem nevezte őket nevén. Sőt, akkor is elpirult, ha valaki más emlegette előtte.
A nevezetes alkalom tehát, hogy valaki találkozni akart vele, valóban különleges volt. Főleg, mivel a pásztói strandra szólt a meghívás, ahol ugye le kell majd vetkőzni, és egy szál fürdőruhában mutatkozni többek között a srác előtt. Neki pedig nem voltak ilyen tapasztalatai. Még a tornaórán viselt dresszét sem szerette, pőrének érezte magát benne.
Az első akadály mindjárt a fürdőruha volt, mert Róza azzal nem rendelkezett. Szerencsére nővérekkel bőven el volt látva, volt neki egyenesen kettő is, méghozzá ikrek, egyforma mérettel. Nekik volt fürdőruhájuk, ami rá is jó volt, és hajlandók voltak neki egyet kölcsön adni. Így az első akadály gyorsan elhárult.
Ráadásul a sors fintora, hogy a fiatalember, akivel találkozott, 22 éves volt, nagykorú, és a megye egyik népszerű focicsapatában játszott, már a felnőtt csapatban. Kapus volt, és akkoriban a kapusok fekete mezben védték a hálót.
Róza pedig egyrészes fekete fürdőruhát kapott kölcsön a nővérétől! Ezt az egybeesést a lány valamiféle jelnek fogta fel, szerencsés körülménynek.
Nem is igazán értette, miért épp vele akar találkozni a fiú, hiszen akkoriban olyan népszerűek voltak a focisták, hogy a környezetükben az összes lány és asszony rajongott értük. Bárkit megkaphatott volna az a Pista, de ő épp az ábrándos szemű Rózát választotta.
Anyja csak nehezen engedte el őt egyedül a strandra, persze azt nem merte elárulni neki, hogy nem az osztálytársaival fog találkozni, hanem randira készül. Kettesben lesz egy fiúval! Ha ezt megsejti az anyja, biztosan nem engedi el, hiszen meg volt róla győződve, hogy egy ilyen találkozás ezer veszélyt rejt magában.
A nagy nap, és a várva várt találkozás végül mindenestől katasztrofálisra sikeredett.
A medence vize mély volt, és nagyon hideg, és semmi sem úgy alakult, ahogy Róza szerette volna.
Pista indítványozta, hogy húzódjanak el a strand parkjának egy félreeső zugába, ahol nem jártak mások, azt mondta Rózának, azért, hogy ne ismerjék fel őt állandóan, és ne gratuláljanak neki a legutolsó meccsen nyújtott teljesítménye miatt. Valójában persze azért kellett neki az a biztos hely a kerítés mellett, ahol nem járt senki, mert tervei voltak a lánnyal. Be akarta őt vezetni az emberi test, jelesül az ő testének eddig előtte rejtett részleteinek megismerésébe.
Eleinte csak simogatta, dicsérte a lány szép haját, kedves mosolyát, aztán a tettek mezejére lépett, és megcsókolta. A szájának cigaretta szaga, és íze volt, és egyáltalán nem olyannak tűnt, mint ahogyan a filmek és a regények alapján Róza elképzelte azt.
A srác lassan tért a tárgyra, rátette a lány kezét elől dudorodó fecskéjének egy bizonyos pontjára, és rányomta a nedves textilanyagon keresztül. Róza érezte a lüktető, duzzadt testét, és megrémült. Ennek a fele se tréfa! – gondolta, és elrántotta a kezét, sőt, azonnal menekülőre fogta volna a dolgot. Hisz annyira nem volt buta, hogy ne tudta volna, mi a férfi célja vele. Csak teljesen tapasztalatlan volt, és még soha nem élte át egy felnőtt férfi közeledését. Neki még egészen más elképzelései voltak a szerelemről, a testiség pedig nem szerepelt az álmaiban. Nem ilyen első találkozásra számított!
A fiatal férfi, akinek az arcára már csak homályosan emlékszik a közel hetvenéves Róza, könyörgőre fogta a dolgot, hátha úgy hatni tud a lányra. Lehet, vonzó volt számára a kihívás, annyi önként jelentkező, könnyen megkapható nő után lefektetni egy vonakodó szűzlányt? Azt ecsetelgette éppen a halálosan rémült lánynak, hogy milyen fájdalmas görcsöket okoz számára abban az állapotában az ő elutasítása, amikor feltűnt egy ismerős pár a közelükben. Róza felpattant, mint megmentőket, úgy üdvözölte őket, összekapkodta a holmiját, és odafutott hozzájuk.
Hazafelé sírt a vonaton, csak akkor nyugodott meg, amikor már az állomásról hazafelé baktatott.
Másnap este kint ültek a kertben a csillagos ég alatt, gyönyörű, békés nyári este volt, tücskök ciripeltek. Róza, a nővérei és fiatal sógora, az egyetlen férfi, akiben megbízott annyira, hogy elmesélje neki, mi történt vele a strandon.
Sógora, akit Róza sokáig a legszebb, és legokosabb férfinek tartott, szőke hajával, kék szemével, kedvességével, és azzal, hogy sok mindenhez értett, etalonnak számított nála.
Ő akkor nagyot kacagott, és biztosította róla Rózát, hogy az a srác nem érezhetett semmiféle fizikai fájdalmat, kínzó görcsöt! Legfeljebb csalódást, amiért nem sikerült a terve. Ősi férfitrükköt alkalmazott, csajozós dumát, arra számított, hogy bedől neki, megsajnálja, és megnyitja előtte a szívét, és persze széttárja a lábát is. Nyilvánvaló, hogy az volt a szándéka, lefekteti őt. Nagy nőfaló hírében álltak a focisták, Róza nem számíthatott volna több találkozásra, csak egy trófea lett volna a többi mellett.
A lány csalódást érzett, de ugyanakkor megkönnyebbülést is. A kölcsön kapott fekete fürdőruhát kimosta, visszaszolgáltatta.
Soha többé nem látta viszont a focistát, bár néha megnézte a sporthíreket, hátha hall róla, vagy látja a fotóját. De mire évekkel később, már a férjével újra kiment a Dolinkába egy focimeccsre, már más állt a kapuban.
Néhány éve olvasott egy nekrológot, és látta a fotóját, a már nem fiatal, de ismerős arcot, a huncut szemeit, de semmit nem érzett iránta. Az egész történet elsüllyedt, a múlt árnyai maguk közé fogadták.
Egy nyári éjszakán jutott eszébe a több, mint ötvenéves emlék, más ég, és más csillagok alatt. Talán, mert megint nincs fürdőruhája, mert évek óta nem járt strandon sem, és bő évtizede annak is, hogy valaki randira hívta volna őt.
Ha valami után még vágyakozik az életben, az a régi nyár, a régi ház, szerettei, a föléjük boruló csillagos ég, a tücsökzene.
Annak a régi nyárnak az emlékezete ma is szeretettel tölti meg Róza magányos szívét.
2023 07 03
Hozzászólások