Nem kell apáinktól kérdezni, látjuk,
milyen egy háború: hatalmas kőházak
esnek álmainkra, semmibe szalad a villamos,
városok merülnek rom-ingoványba,
elhalnak az utcák rakéták poklában,
a sikoly átlendül egy dőlt palánkon,
felkúszik árva ablakokba, gyárak füstje
helyett csontpernye száll koponyahó
egy tántorgó megáll pár pillanatra
szívéből a megőrzött otthon melegét
szétfröccsenti egy acéldarab.
zubbonyokba bújtak őrült szenvedélyek,
fegyvert kapnak betörők és gyilkosok
akik a börtön előtt bárpultok alatt
keresték ringyóvá feslett álmukat
pénzért ölnek meg szenvedélyből
az élet náluk olcsó és a zsold a sok ,
akik hősnek hiszik magukat, pedig
hideg szívű zsoldosok
te se hidd hogy idegen lokátorok
nem térképezik fel szíved házad hazád
Ki mutatja meg merre van az út,
amelyen az ember végre megleli, amit
régen elveszített: ÖNMAGÁT!
Hozzászólások