Kérdjetek hát hűvös reggeli szeleket,
a rajtuk átszökő narancsos fényeket,
cérnaszálakat, mi belőlünk kiszakadt,
a tüskéken fölsírt, és hányszor fönnakadt,
hogy miként is bukott a sötétkék mélybe,
ruhánknak éke a ködös, sűrű éjben.
Vallassátok a szűk utca tompa fényét,
mi hóna alá gyűri sanzonok kéjét,
harmóniás szirupot csepegtet, lázban,
remegőn szűz, hamvas ajkára a lánynak,
ki, mint riadt őz, sírva, futva menekül,
mert az érzés lobbant, s kiégett legbelül.
A fázást, mi szikrákat gyújthat, kérdjetek,
zaklatott, kamaszos rekeszt a szíveken,
ahol a hajnal még vágyból robbant vihar,
a partszegély, lábánál élénk és pipacs,
de nem emlékszik, miért, s honnan is szalad,
s ki volt, az a tegnapi, édesen pimasz.
- augusztus, Aranyasszony hava
Hozzászólások