Biztattunk, aggódtunk, imádkoztunk érted.
Későn bár, de adtunk volna hitet, egészséget,
áldozatos életednek méltó tiszteletet,
hűséges munkádért ezer köszönetet,
úgy véltük összedől a világ nélküled.
Eltávoztál mégis, mi itt maradt üres.
Felszedelőzködtünk, indultunk más úton,
alig látott földön hazát választottunk
enyhe, s magas ívű utcák, házak között,
– velük szőlőtőkék büszkélkednek szemközt –,
hol a szó szabad, a képmás ugyanaz,
mögöttes értelem másfélére hajaz.
Anyám örökségét én úgy őrizgetem,
hogy nem hasznosítom semmiféleképpen.
Akárha a vitrinből kiveszed,
néha a kristálypoharat megtörülgeted,
úgy megyek megélni régi házamat.
Ülök benne, takarítok, hol-mit rakosgatok,
Mit hajdan ígértem, nippeket pucolok,
mik félévszázad alatt gyűltek össze itt,
őrizve távoli nagynénik emlékeit.
Fogyunk utca-hosszat, mennek az öregek.
Verítékkel szerzett birtokok üresek.
Talán megérezték, nem jöttek a fecskék.
garázdálkodik a sok szemtelen légy.
Hozzászólások