Ötven éve hagytam el hazámat én –
magamnak írtam mindegyik versem
azóta…, kit érdekel, ócska poén
mind: értetlenül szerte hevernek.
Szárkúp-menedék kudarcaim boglya,
tűt keresni itt remény nélküli.
Szavam nem érthető, a múltnak foglya,
a mának beszédét meg nem üti.
De ó! A lélek nem halott, korlátot
a múlt, e rossz imágó nem jelent:
…kivetkezem és örökös oltárom
lesz, mi mindig is új arcot teremt…
…s hosszú bolyongás után megérkezem
oda, hol eszmélt ifjan énekem.
Hozzászólások