Mit ér a szó, ha benne a félsz:
beszélsz, de szíved meg se rezdül,
napról napra csak magadnak élsz,
s nem hazádnak – rendületlenül.
Mit ér a vallomás – ha van is –,
hogy itt születtél, tudod belül,
mindez csupán pátosz és hamis,
de szajkózod – rendületlenül.
Mit ér a sok hangos nyafogás,
attól meg egy lélek sem rendül.
Itt a kifogás már népszokás,
beléd is ül – rendületlenül.
Mit ér, ha mutogatsz is másra,
de ujjad rossz szándékká ferdül,
képmutatók közt lelsz így társra,
s érdek mozgat – rendületlenül.
Mit ér benned a sok kis finesz,
vélve, sorsod magasra repül,
amit ma ad, holnap majd kivesz,
ravaszkodhatsz – rendületlenül.
Mit ér az élet,ha csak éled,
nem akarod, hogy teljen ebül,
sava-borsa jár neked – véled,
és napsütés – rendületlenül.
Mit ér neked az a szó: Hazám!,
ha szíved érte fel nem feszül,
kitöltöd ürességed lazán,
bölcsnek vélten – lendületlenül.
Hozzászólások