Renoir – A festő és modelljei

A Szépművészeti Múzeum a párizsi Musée d’Orsay-val és a Musée de l’Orangerie-vel együttműködésben szeptember 22-étől nagyszabású Pierre-Auguste Renoir-kiállítást rendez, amely a festő alakábrázolásait állítja a középpontba. A francia impresszionista és posztimpresszionista korszak jelentős művészeit bemutató kiállítások után (Monet és barátai, 2003; Van Gogh Budapesten, 2006; Cezanne és a múlt, 2012; Cezanne-tól Malevicsig; 2021) ebben az évben Renoir életműve kerül fókuszba. A választást indokolja, hogy 2019-ben a múzeum, egy történelmi jelentőségű gyűjteménygyarapítás révén, megvásárolta a mester Fekvő női akt (Gabrielle) című kései remekművét.

„Figurális festő vagyok” – hangoztatta Pierre-Auguste Renoir (1841–1919), arra utalva, hogy mindig az embert állította művészetének középpontjába. Portréfestőként érzékenyen rögzítette az arcok rezdüléseit, a tekintetek ragyogását, a ruhák tündöklését. Életképein a szereplők közötti hétköznapi, kedélyes interakciókat, a modern élet új jelenségeit örökítette meg. Aktjaiban a női test szépségét, a bőr selymes ragyogását ünnepelte. Képeit barátok, festőtársak, műkedvelők, családtagok népesítik be, akik így egy élettel teli, gondtalan, harmonikus világ részévé válnak. Kiállításunk kronologikus, egyben tematikus elrendezésben, festményeken, grafikákon, szobrokon keresztül vizsgálja Renoir viszonyát a művészetét inspiráló modellekhez.

Renoirt az egyik leghíresebb impresszionista festőként tartják számon, ugyanakkor hat évtizedet felölelő, az 1860-as évek elejétől egészen 1919-ben bekövetkezett haláláig kibontakozó, gazdag és sokszínű életművének jelentős része kívül esik a mozgalom keretein. Fiatal, kezdő művészként egyike volt az új stílus megteremtőinek. 1881-es, sorsdöntő olaszországi útját követően azonban elfordult az impresszionizmus megközelítésétől és célkitűzéseitől. A szilárdabb, állandóbb kifejezési formát kereső festő nagy elődeihez, Raffaellóhoz, majd a francia rokokó mestereihez, Jean-Antoine Watteau-hoz, Jean-Honoré Fragonard-hoz, François Boucher-hez, végül Tizianóhoz és Peter Paul Rubenshez fordult útmutatásért. Évtizedeken át intenzív párbeszédet folytatott példaképeivel, új, modern hagyományt teremtve. Renoir még élete végén, a 20. század első évtizedeiben is kísérletező és megújulásra képes alkotó tudott maradni, aki páratlan festőiségével, lenyűgöző termékenységével, példaértékű kitartásával a következő generáció nagy alakjait, Pablo Picassót és Henri Matisse-t is inspirálta.

A kiállítás kurátorai: Cécile Girardeau, Kovács Anna Zsófia, Paul Perrin

Kiemelt kölcsönzőpartnerek: Musée d’Orsay, Musée de l’Orangerie
Főtámogató: Gránit Bank | Kiemelt támogatók: MVM, Renault
Együttműködő partner: Air France | A kiállítás hotelpartnere: Ritz-Carlton Budapest

Alábbiakban válogatást adunk a kiállított művekből. A szöveg és a képek forrása: Szépművészeti Múzeum.

 

Pierre-Auguste Renoir: Hölgy napernyővel a kertben (1875)
Pierre Auguste Renoir: A hinta (1876)
Pierre-Auguste Renoir: Ebéd után (1879)
Pierre-Auguste Renoir: Csónakázás (1885-86)
Pierre-Auguste Renoir: Leány mellképe (1900 körül)
Pierre-Auguste Renoir: Fekvő női akt (Gabrielle) (1903)
Pierre-Auguste Renoir: Fekvő női akt, jobbra fordulva (1906)
Pierre-Auguste Renoir: Claude Renoir bohócjelmezben (1909)

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .