Világok csukódnak, sátoros álom,
a szív körül göröngyök gyötörnek
az ágyon, az éj nyújtózik remegő velem,
árnyként terül rám, mint szaggatott köpeny,
lelkemen átnéz, aztán váratlan belém ég,
mint szőlő szüretkor a rémült méhcsípés
hirtelen fájdalma, és fölszisszen az ősz.

Csendes suttogást hullajt, ő még dolgozik,
ül bódulatán titkos jövendőknek, avarba
rejt eltűnt időt, betakar forró szeszélyeket,
s megcsitult vágyait a frivol nyárnak.

Bolond!, te buta, bolond érzés, nézd úgy,
kaland a világ, csak fogadj, hogy maradsz,
és minden ébredés után is akarsz még, és még,
hogy keressenek a dolgok, a haszontalan
és hasznosnak tűnő érvek, buzgó esküvések,
víg hazugságok, s kérd: Őszelő felhőim,
takarjátok még előlem a makacs valóságot!

Hogy riadt, téli hideggel hátadon várni tudj,
s zöldellő kertedben majd sétára indulj féltve
őrzött május királynője, pünkösdi rózsád
kinyílott szépe, érted ontotta pazar illatáért.

2023 október, Magvető hava

Megosztás

Tweet