– Éljen a forradalom – üvöltötte Marcell a barikádon,
miközben szeme egy pillanatra megpihent, az út
túloldalán álló garniszálló ablakában csüngő
három, gyönyörű szöszi lányon.

Kövek röpültek, golyók fütyültek a sáncon,
vértől csuszamlós úttesten holtak hevertek, de
gondolatai máshol jártak; ott az ablakban, azon a
három, gyönyörű szöszi lányon.

Lőporfüst, sikolyok zaja elegyedett az utcákon;
Marcell derekasan küzdött, s közben rettegett,
nehogy sebet ejtsen a forradalom, azon a
három, gyönyörű szöszi lányon.

Az utca másik oldalán szurony villant a puskákon,
– ennek fele se tréfa –, így Marcell, s közben
képzetében már ott csüngött, azon a
három, gyönyörű szöszi lányon.

Nemzeti trikolor lengett a házon, az utca harcban
állt, de Marcell már nem volt a sáncon, csak
a felkelő nap csillogott ott fenn az ablakon, azon a
három, gyönyörű szöszi lányon.

Hősünk a hátországot védte a garniban, a díványon,
s kedvét töltötte a három gyönyörű szöszi lányon.
– Éljen a forradalom – lihegte, csak úgy
pihenésképp bele az üres ablakkeretbe.

A reggel már ott uralkodott az iménti homályon,
de egy pillanatra még elidőzött a forradalom
eszméit immár a testükben is hordó
három, gyönyörű szöszi lányon.

Megosztás

Tweet