Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasóközönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
A sorozat történetében folytatom azt a múltidézést, amelyben az Arcanum nevű, előfizetést igénylő Digitális Tudománytárban megtalálható helyi sajtóból is idézek, főként a Dunántúl és a Pécsi Napló napilapokból.
1941: Bordy Bella vendégszereplése (második rész)
Fiatal pályakezdőként
(Forrás: Wikipédia)
Folytatva a vendégszereplésről szóló akkori híradások fölidézését, elsőként ismételten közlöm: mivel a „Színház,” illetve „A színházi iroda hírei” rovatokban szerepelnek ezek a tudósítások mindkét lapban, ebben a részben sem közlöm ezt külön a továbbiakban. Másik közlésem: kivételesen az összes képes illusztráció Bordy Bellát (1909-1978) ábrázolja…
Most is a katolikus-konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) újságból idézek először. Az 1941. december 12.-i számban vendégszereplését az említett két rovatban a „Nagy az érdeklődés Bordy Bella pécsi vendégszereplése iránt” cím alatt közölték. (Szokás szerint az előző napi dátummal.)
„Pécs, december 11. – A pécsi közönség nagy érdeklődéssel várja Bordy Bella, az operaház prímaballerinájának (sic!) péntek és szombat esti pécsi vendégszereplését. Úgy volt, hogy a kiváló művésznő, aki nemcsak az Opera színpadán, de több magyar filmen is maradandó sikereket aratott, már a frontharcosok pécsi művészestjén bemutatkozik a pécsi közönségnek. Akkor közbejött akadályok miatt le kellett mondania pécsi szereplését, amit a közönség sajnálattal vett tudomásul.
Dedikált fotó
(Forrás: Fényiratok hírportál)
Vitéz Jakabffy Dezső meghívására azonban pénteken és szombaton este műsorának legszebb tánckölteményeit mutatja be a külföldön is elismert nevű ballerina (sic!), aki nemcsak táncával, de saját tervezésű pazar stílruháival is elkápráztatja majd a közönséget. A kiváló művésznő pénteken és szombaton este is külön táncokat mutat be…A Tizedik kérő bemutatója. A Tizedik kérő c. Harsányi (Zsolt)-Hunyady (Sándor) zenés vígjáték premierje zajlik le péntek este, amelynek főszerepeit Antal Ila, Soltész Mária, Kárpáthy Maya, Katona Emmi, Szokoly Gyula, Zách János, Endrődy Miklós, Sándor István, Kovács István és Rogoz Imre alakítják. A hangulatos vígjátékhoz Bródy Tamás szerzett zenét, ismert klasszikus művek felhasználásával. A nagysikerű előadást vitéz Jakabffy Dezső rendezte…Vasárnap délután és este is a Tizedik kérő van műsoron, eredeti szereposztásban…”
Ezt követően – szokásom szerint – most a liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944) következik, mégpedig annak is az 1941. december 12.-i száma. „Bordy Bella fellépte eseménnyé avatja a péntek estét. A magyar királyi Operaház prímaballerinája (sic!) azokat a tánckölteményeket fogja eltáncolni, amelyekben eddig a legnagyobb sikereit aratta. A filmről is ismert kitűnő művésznő gyönyörű ruhákat hozott magával, hogy színekben is felejthetetlenné tegye fellépését. A ’Tizedik kérő’ c. Harsányi (Zsolt)-Hunyady (Sándor) zenés vígjáték premierje fog lezajlani péntek este, amelynek főszerepeit Antal Ila, Soltész Mária, Kárpáthy Maya, Katona Emmi, Szokoly Gyula, Zách János, Endrődi Miklós, Sándor István, Kovács István, Rogoz Imre alakítják. A hangulatos vígjátékhoz Bródy Tamás szerzett zenét, ismert klasszikus művek felhasználásával. A nagyszerű előadást vitéz Jakabffy Dezső rendezte. Szombaton teljesen új táncokkal szerepel Bordy Bella.”
Dedikált képeslap
(Forrás: Múzeum Antikvárium)
Egy nap múltán, a „Dunántúl” 1941.december 13.-i számában ezt olvashatták/olvashatják az akkori érdeklődők, a maiakkal együtt. „A Tizedik kérő (Vígjáték bemutató Bordy Bella vendégfelléptével.) Harsányi Zsolt és Hunyady Sándor bidermajer (sic!) hangulatú, zenés vígjátékát mutatta be péntek este a Jakabffy társulat. A premiert ünnepi estté avatta az Operaház prímaballerinájának, a tüneményes tehetségű Bordy Bellának nagy érdeklődéssel várt pécsi bemutatkozása. A külföldön is elismert nevű művésznő a Tizedik kérő előjátékában és a darab felvonásközeiben mutatott be egy-egy tánckölteményt.
Strauss keringő fantáziája, a Lakmé hindu tánca, és végül a magyar táncmotívumokból átstilizált bemutató a koreográfia művészi szépségeit csillogtatta meg. Bordy Bella csodálatos finomsággal és szépséggel költi át a muzsika melódiáját és ritmusát tánccá, technikai tudása az operaszínpadok legnagyobb csillagainak tehetségével áll egyvonalban, megjelenésének bája és egyéni varázsa pedig olyan szerencsés adottságok, hogy már a színpadra léptekor zúgó taps köszönti.
Bordy Bella ünneplése mellett kijutott a tapsból a nem nagy igényű, de kellemesen szórakoztató vígjáték szereplőinek is, így a csengő hangú Antal Ilának, a rokonszenves Zách Jánosnak, a mulatságos Endrődynek, valamint Kárpáthy Mayának, Katona Emminek, Soltész Máriának, Krémer Böskének, Szokolynak, Rogoznak, Lendvaynak, akik az együttes többi tagjával együtt rászolgáltak a közönség elismerésére. A zenekart Fest Vidor vezényelte, a jól összehangolt előadást pedig vitéz Jakabffy Dezső rendezte.” Végén ismételten az „ismeretlenség sötétségébe burkolózó,” az óta is titokzatos „K.” volt az aláírás.
Népviseletben
(Forrás: Galéria Savaria)
A következő rovat így dokumentált. „Bordy Bella szombaton is táncokkal szerepel. A magyar királyi Operaház prímaballerinája hatalmas sikert aratott. A közönség tapsviharral jutalmazta a csodálatos produkciót. Harsányi (Zsolt)-Hunyady (Sándor) ’Tizedik kérő’ c. zenés vígjátéka remek keretet adott a tánckölteményeknek…” Ezt követően a már ismert pécsi szereplők és a rendező megemlítése következik, amelytől most eltekintek. A cikk befejezése így szól. „Szombaton este, vasárnap délután és este is a Tizedik kérő szerepel műsoron.”
Aki ezek után föllapozta annak idején – és ma is – a „Pécsi Napló” 1941. december 13.-i számának hasonló rovatait, meglepő sorokat olvashatott/olvas – előző napi dátummal. „Tizedik kérő. Zenés vígjáték bemutató. Bordy Bella vendégjátéka. Pécs, december 12. Régen nem tévesztette meg úgy a közönséget a színlap, mint ma este. A Tizedik kérő szerzőiként a színlap két márkás írói nevet jelöl meg: Harsányi Zsolt és Hunyady Sándor. Valami nagyon kedves, tüzes és nemes anyagból való játékra készültünk, és ehelyett a színpadról ásító unalom terjengett a nézőtér felé.
Dedikált színpadi fotó
(Forrás: Axioart)
Vérszegényebb, idétlenebb és kopottabb kis históriát már alig lehetett volna színpadra tálalni. A biedermeier (sic!) anekdotának ebben a mai színpadi garnírozásban még a korszak gyengéd bája is elrajzolt giccs volt. A közönség fele unatkozott, fele bosszankodott. Az előadás épp oly gyenge volt, mint a darab. Antal Ila sehogy sem tudta a biedermeier bakfis illúzióját kelteni éppúgy, mint ahogy a rokonszenves és tehetséges Zách János sem erre a szerepre való. Szokoly Gyula eltúlozta szerepét. Nagyon kellemes feltűnést keltett azonban az üde kis Soltész Mária, akit elég ritkán foglalkoztatnak. Igen jó magyar alakok voltak Sándor István és Katona Emmi, ügyesek voltak Lendvay Lajos, Rogoz Imre és Endrődy Miklós, szerepét azonban senki sem tudta, bár a darabon a legpergősebb előadás sem segített volna.
Pécs
Hotel Kikelet
1940 körül
(Forrás: nlc.hu)
Természetesen Bordy Bella neve teltházat vonzott. A magyar királyi Operaház megtévesztően bájos ballerinája három betétet táncolt: a Kék Duna keringőt, egy táncot a Lakméból és csárdást. Mindhárom szereplése fényesen igazolta táncosnői művészetének csaknem egyedülálló varázsát. Valami mondhatatlanul könnyed grácia és kifejező ritmikai készség van minden mozdulatában. A közönség zúgó tapsorkánnal ünnepelte Bordy Bellát, aki kénytelen volt számait megismételni.” Ráadásul a ledorongoló kritikát pedig itt is – hasonlóan a másik újsághoz – egy máig ismeretlen cikk-aláíró jegyezte: „Dr. D. G.”
De folytatom a közlést – a következő rovat ez irányú bejegyzésével. „Bordy Bella teljesen új táncokkal szerepel ma este a pécsi színházban. A Magyar Királyi Operaház prímaballerinája (sic!) hatalmas sikert aratott. A közönség tapsviharral jutalmazta a csodálatos produkciókért. Harsányi (Zsolt)-Hunyady (Sándor) ’Tizedik kérő’ c. zenés vígjátéka remek keretet adott a tánckölteményeknek. A ’Tizedik kérő’ főszereplői:…”És itt most szintén „megvágom” a „sorfolyamot” – mint azt már az imént megtettem –, az előadás rendezőjével, valamint a darab színreviteli napjainak már ismert közlésével együtt…
Most a két cikk közötti ellentmondásról nem beszélek, meghagyom azt a következő résznek – a vendégszereplés későbbi közléseivel, sőt az ekkor előadott darab előadásainak adataival együtt. Már csak azért is, mert – higgyék el – nem ez az utolsó „csavar” mind a közlések tartalmában, mind azok hangvételében… (Ezért nem hivatkozom most kivételesen az ezt a közelmúltban földolgozó két kötetes alapműre sem.) …
Hozzászólások