Két szöszi hentergett önfeledten,
bontogattak bozontos kagylót
ajkaik a hatalmas királyi ágyban;
– Micsoda erkölcsök! – így
egy öregúr, a szemközti lakásban.
A távcső lencséjében hamvas combok,
tövükben vékony ujjak matattak,
kutattak erős hímtag hiányában;
– Micsoda erkölcsök! – így
egy öregúr, a szemközti lakásban.
Közben csoda történt; valami
rég nem érzett melegség támadt,
mára már gyöszös ágyékában;
– Édes kicsi lányok! – lihegte
egy öregúr, a szemközti lakásban.
Reszketeg keze ölében matatott,
meredten figyelte a lüktető ablakot,
hol a két szöszi zihált az ágyban;
– Édes kicsi lányok! – fújtatott
egy öregúr, a szemközti lakásban.
Sosem látott műanyag játékok,
színes kiegészítők, testükben ki-be jártak,
és feltámadt a múlt a szürke nadrágban;
– Drága kicsi lányok! – kapkodta a levegőt
egy öregúr, a szemközti lakásban.
És most, talán utoljára, feltört a láva
a kigombolt nadrágban, miközben
erős szorítást érzett gyenge mellkasában,
és köszönés nélkül ment el
egy öregúr, a szemközti lakásban.
Hozzászólások