KÓCOS ÉJ
Megszökött a fény
A tenger fellegekkel
Kéjesen egybe kél
Meghaltak a rigók
Denevérek isszák
Az ébredő reményt
A Nap a Holdnak adta
Utolsó, fáradt erejét
Csillagok zuhannak
A védtelen semmibe
A csend is álmos
Altatja a hulló falevél
Megáll az idő a légben
Hallgatja a kócos éjt
Ám megfésüli majd
A harmatos reggel
Ha eljön még valaha
Elbaszott világunkban
Utoljára – Egyetlenegyszer
Hozzászólások