Oh, démonok, démonok
kik annyiszor letéptétek kezemet,
gólt rúgtatok fejemmel, s lenyeltétek szemeimet:
ugyan kacagtatok a vasvillán, mely szívemben forgott,
s elégett testem hamuját a forgószéllel elhordathattátok,
engem mégis bemosott az eső a földbe,
erőskézzel kiemelt a nap sugara, s
féltő gonddal, aranyfonállal, ezüstpáncélomban összerakott.
Oh, démonok, démonok, öreg barátaim,
gyűlölet szívetekben utat mutatott.
Megannyi életemet elvehetitek, rátok haragudni nem tudok.
Hiszen, valaha gaz tetteiteken igaz, de velem együtt kacagtatok
Szóljon hozzá!