Könyvem önértelmezése • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Könyvem önértelmezése

Férc vagyok, ragasztott,
éj vagyok, álomkór,
idegín, fák levele –
fejszétlen fejsze

Érc vagyok, fény vagyok,
villámtól vakított
(felhusint az Isten
könnyek szövetéből)

Gennyedző kéz vagyok,
szívrepedt vasfazék,
élők és halottak
pillangós kasszája

Elkertelt kertmíves,
hullajtott mag-vétő,
elméleti jobbágy
és/vagy parlagos árva

– gyógyulás, munka
ihletére vártan

Anyám halála! – édesapám keserves járma
Fiam anyja! – árnycsupasz diófa kétannyi termése
Tenmagam: – oltárkerülők kényszeres dobaja

Szellő rezdül, kendő kerül –
hány olvasó s olvasat!
A költő:. vasalt fegyenc –
s a könyvlapok: börtönfalak.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS