Ma éjjel szokásos portyázásai a konyhába
vezették rakoncátlan kandúromat, s ő az
eddig biztonságban tudott virágaim egyikét
az ablak párkányáról lelökte. Az ablak
alatti polcon paradicsomok és paprikák tetején,
meg a földön jófajta fekete virágföld terült szét,
mutatva cicám virágos kedvét!
A zöld kaspóban néhány szál datolya volt ezúttal
az áldozata, amelyet a fiam apjával ültettünk rég, a
halála előtti zaklatott hónapokban. Egy magot ő,
egyet én dugtam a földbe, és kikeltek mind, akkor
erősödtek meg, amikor ő már nem élt. Így lett
jelkép számomra ez a kis satnya növény,
mert végül béke volt köztünk, megbocsátás,
és remény. A zöld kaspóba visszatettem
hát szegény növényt, rá a földet, majd
kandúrkámat megróttam galád tettéért.
2023 08 27
Hozzászólások