Jel nincs, mi mutatna utat,
talány minden kis fordulat.
Nem is maradnak itt nyomok,
avarba hullnak mítoszok.
Idő völgyében köd lebeg,
hiába pásztáznak szemek,
itt az előre a hátra,
csöndet méricskél a hátha.
Kacattá válik sok dolog,
semmibe emlék sompolyog,
a galaxisban elveszik:
sehol egy elképzelt zenit!
Őszi múlásnak csak mása
a falevél zuhanása,
üzenetként égve bele
az Isten post scriptum jele!
Szóljon hozzá!