Az alkony úgy szeret, mintha ma utoljára.
Ahogy végéhez ér lassan az előadás,
Mert látja naponta, ennyi, és nem lesz tovább,
A függöny most is lehull, s váltják az éjszakák.
Az alkony úgy él, mint fogyó gyertyának lángja.
Még lobban, rezgő árnyakkal festi a szobát,
Századok gyűjtötte sötét olvasztja testét,
S csak a lelke lát még májust, és nyíló orgonát.
Az alkony úgy hal el, mint a földi halandók.
Szívében harcok, halvány, eltűnő az emlék,
Láthatatlant zár, s örök titkát e világnak,
Míg álommá lesz, suttogó felhővé, Szent Éj.
2023. október, Magvető hava
Hozzászólások