Egy éjjelen álmot láttam:
álmomban novellát írtam,
sietve róttam sorait, hogy
papírra vessen, mielőtt jön
a reggel és vele az ébredés.
Szépen kerekedett a történet,
éreztem, az írás jó lesz, már a
címén törtem a fejemet, mikor
a telefonom ébresztett. Fránya
mobil, morogtam magamban,
miközben álmosan feltápászkodtam.
Az írás, a félig kész történet, az
álommal együtt elillant, semmivé
lett! Legalább a címére emlékeznék –
gondoltam, és fájó érzés töltött el.
Rájöttem: így tűnik el minden az
életemből, szerelmek, álmok, és
emlékek. Már csak a lenyomatukat
őrzöm és azt, hogy valaha voltak,
de a jelenben őket el nem érhetem.
Mintha lassan darabokra hullna
velük együtt az életem.
2023 10 17
Hozzászólások