Tizenegyen voltunk jelen a huszonkettőből. Négyen igazoltan távol maradtak. Velük csak odaát találkozhatunk. Néztük egymást. Fél évszázad hava telepedett fejünkre. De még felismerjük egymást. Örülünk egymásnak. Az együvé tartozás érzése lengi be az osztályt. Tanáraink, tanítóink fölött is elszállt az idő. Meghallgatjuk egymás életútját, örülünk egymás gyerekeinek, unokáinak.
A tanárok asztala mögött Bandi Kati textilművész munkája díszeleg egy zászlón, egy stilizált életfa, egy ősi misztikus szimbólum, amely a majáktól a keltákig, a buddhizmustól az északi mitológiákig megtalálható.
Tóth Katalin „tanítónéni”, osztálytársunk felesége, kortársunk az életfa néhány univerzális jelentésére hívja fel a figyelmünket:
Az életben minden összefügg (gyökerei befelé az Anyaföldbe kapaszkodnak, törzse a családból származó erőt és egységet képviseli, ágai az ég felé terjednek, minden dolog összekapcsolt természetét képviseli, összeköti a fizikai és spirituális világot)
Család és származás (a családdal való kapcsolatot képviseli, ezek a közös gyökerek kötnek össze bennünket múltunkkal és a jövő nemzedékével)
Az újjászületés szimbóluma (a fák életciklusához hasonlóan életünk is megtapasztalja a sötétség és a fény, a halál és az újjászületés évszakait, ezért az életfa szimbóluma az újjászületést, a pozitív energiát és az újat jelenti).
A személyes növekedés, az erő és a szépség szimbóluma (az Életfa szimbólum személyes fejlődésünket, egyediségünket és egyéni szépségünket jelképezi, ahogy a fa ágai megerősödnek és felfelé nőnek, az ég felé – a tanulás és a tudás keresését jelképezi – úgy mi is megerősödünk, egyre nagyobb tudásra, bölcsességre és új tapasztalatokra törekszünk az élet során).
A mi kultúránkban az Életfa minden élet szülőanyja és megtartója, a jólét és a világegyetem éltetője. Ágai az eget képviselték, ezen vándoroltak az ősök szellemei. Csúcsáról szállt le egy madár, Isten madara, ami elhozta a lelkeket a földre. Gyümölcse az aranyalma, amit esténként a tündérek elrabolnak. A fa tövénél lyuk van, ez vezet az alvilágba. Itt fakad az élet-halál vize, vagy a tej-vér tó.
Összefoglalva: az Élet fája – Világfa – Tetejetlen fa – Tudás fája a természet örök körforgását, a múlt, a jelen és a jövő összekapcsolódását, az emberi élet egészét, a különböző tudatszintek megtapasztalását, az élet teljességét jelképezi.
Mélyen hallgatunk az Életfa árnyékában. Tekintetünk messze elkalandozik, a múltat kutatja.
Aztán újra elválunk, megígérve, hogy legközelebb is találkozni fogunk. Remélhetőleg.
Hozzászólások