Vérző szívem a lángló vörös,
hótisztán lobogó hitem fehére,
selyemfű reménye hullámzik alatta,
himnusz zenéje fénylik ajkamon,
ez az én lobogóm.
Keblemben rejtem, őrizem naponta,
nem tépi szél a házam homlokán,
sem szájmaszk, sem hivalkodó kokárda
nem sínyli a köznapok porát.
Titok az én lobogóm.
Az én zászlóm jeles napokon
habosan buggyan ki kebelemből,
ünnep szívemnek tiszta áradása,
fényesebb tőle rég várt hajnalom.
Imádság lengeti szép trikolorom.
Hozzászólások