Szücs-Gáspár Borbála
Trikolor
Vérző szívem a lángló vörös,
hótisztán lobogó hitem fehére,
selyemfű reménye hullámzik alatta,
himnusz zenéje fénylik ajkamon,
ez az én lobogóm.
Az én hazám
Az én hazám a zselici dombság,
az én hazám a bakonyi szél,
a locsogó Almás partja,
a fennsíki tél, a balatoni
napfény és a sárréti mező.
Egy unalmas nap folytatása
Nem jut eszembe semmi. Írnék, az lenne a dolgom, meg az önellátás. Felkeltem, mosakodtam, fésülködtem. Körülnéztem, kizártam az ajtót. Üdvözöltem egyetlen társamat, Csoki kutyát. Ő bezzeg tud békésen aludni még fél nyolckor is. Hajnal után már kétszer körbejárta az udvart, megszaglászott minden fát, bokrot. Elvégezte a fa tövében a dolgát. Most nincs több tennivalója.
Várakozás
Elnyíltak a rózsák
sárgán pereg a múlt.
Görgeti, zizegteti a szél.
A bokrok zöldje szürkébb,
reggel van, de álmosak a fák.
Partnereink
