Ma reggel megláttam, milyen
kegyetlen évszak is tud lenni
az arany ősz, amit úgy szeretek!
Lassan elveszi tőlünk a szépséget,
a színeket. Már ködökkel terhesek a
kora reggelek, így búcsúzik tőlünk
a napfényes október. Küszöbön áll
hideg szelekkel november, és
télikabátban, csizmában döcög felénk
december. Úgy elfutott ez az év is,
mintha szelek szárnyán követték
volna egymást a hónapok. Felgyorsult
az idő, futnak velünk tova az évek.
Ma reggel ablakomon át csak fehér
ködöt láttam, még nem oszlott fel.
Kis lámpám fényében rovom a sorokat
egymás alá, születik a vers. Szinte látom,
amint fázósan húzzák össze magukat
a fák, miközben odaadják az ősznek
harsogó zöldből rozsdásra festett
díszes leveleiket, lombkoronájukat.
Végszóra megjelennek öreg barátaim,
a varjak, és hírül adják, hogy kár, kár,
minden odavan már. Énekük messzire zeng.
2023 10 28
Hozzászólások