Bizonytalan léptekkel,
de konokul megyek,
reggelre talán nálad is
leszek, hegyen, völgyben,
kit érdekel, máshol,
a valóság, néha kéretlen
is rámront, aztán nem hagy
álmodni, és gyakrabban
hinni, hogy a létem mégis
több, mint sóhajnyi semmi
az ismeretlen versumok
között,
de fölérnek a hangyaboly
körök, szorgos, apró világuk,
az övék is oly nehéz,
egy rossz lépés is elég,
s holtan lapul talpam alatt
egy nemzedék élte, baja.
- november, Szent András hava
Hozzászólások