A „Virágos Pécs” egyik dokumentuma alapján
A félreértések elkerülése végett leszögezem már az elején: a „Virágos Pécs” mozgalom a 19. század végén kezdődött, és sikeres akciók indultak nyomában több évtizeden át. Amikor például híres országos esemény zajlott mecsekalji városunkban, vagy nevezetes vendég érkezett, a vasútállomás (akkori nevén indóház), és az az útvonal, amelyet vendégeink megtettek a Széchenyi térig, „fel volt virágozva,” az ablakok virágokkal voltak teli, de jutott sok házra a város többi részén is. (Nem mellékesen jegyzem meg, hogy az ország neves egyesületei között az 1891. és 1948. között működő Mecsek Egyesületet is dicséret illeti, másokkal együtt, mert a természet, így a növények szeretetét is odaadóan ápolta.)
Az első világégés sajnos ezt a folyamatot is megakasztotta – a világ a háborúskodással volt elfoglalva ugyanis, nem a virágok szeretetével, „ráadásul” pedig 1918. november 14.-től 1921. augusztus 20.-ig a megye déli része, így Pécs is, antant-szerb megszállás alatt állott, és fölmerült annak a lehetősége is, hogy elcsatolják Magyarországtól!…
Az 1920-as években ismét fölmerült a „Virágos Pécs” mozgalom folytatása, amelyet a következő évtizedben szintén többször meghirdettek. Ennek volt egyik dokumentuma a liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944) egyik cikke, amely az 1935. május 1.-jei számban jelent meg a talányos „g” szignóval, „Virágos Pécs” címmel.
„Az elmúlt tavasz nyomán a Pécsi Napló nagyarányú propagandát indított a ’Virágos Pécs’ gondolatának megvalósítása érdekében. A jó ügy érdekében megszólaltatta gróf Szapáry Lajosnét, Fischer Béla alispánnét (sic!), a Jótékony Nőegylet elnöknőjét, Deutsch Zsigmond dr-nét (sic!), az Izraelita Nőegylet elnöknőjét, akik mind lelkes híveiül (sic!) szegődtek a szép gondolatnak.
A Pécsi Napló tovább is ment. Érintkezésbe lépett egyes leányiskolák igazgatóival, hogy a virágápolás iránt fogékonyabb gyermek- és serdülő leánykák körében is rokonszenvessé tegye a Virágos Pécs gondolatát. Amikor ilyenformán a talajt kicsi részben előkészítettnek gondolta, a régi Virágos Pécs önzetlen és lelkes barátaival a kérdést a Mecsek Egyesület közgyűlésének programjába vetette. Mindennek eredménye azonban csak annyi lett, hogy a Mecsek Egyesület Természetvédelmi Osztálya ügykörébe utalta a tervet azzal, hogy az osztály gondoskodjék további propagandáról.
Ha nem tudnók (sic!), hogy a Természetvédelmi Osztály elnöke, Reuter Camilló dr. egyetemi tanár és titkára, Horváth Adolf (Olivér) dr. ciszterci tanár, mennyire lelkes rajongói a természetnek, s milyen őszinte barátai a ’Virágos Pécs’ gondolatának, azt kellene hinnünk, hogy a mozgalom ezidén sem jut túl az elvi állásfoglaláson, amely helyesli ugyan a város kopár házrengetegének színes virágköntösbe öltöztetését, de annak megvalósítása érdekében keveset tesz.
A fentebb említett két név eleve biztosítéka, hogy a ’Virágos Pécs’ gondolata a legjobb kezekbe van letéve. Hogy ennek ellenére mégis szót ejtünk róla, nem egyedül annak a jele, hogy az általunk felvetett, és városszerte szimpátiával találkozott kezdeményezés sikerét nagyon a szívünkön viseljük, hanem annak is, hogy a holnapi nappal reánk köszönt a május (a cikk dátumozása még az április utolsó napjára datálódott ugyanis), a virágok hónapja, s ez a dátum erősen sürget, ha valamely eredményt már ez idén fel akarunk mutatni annak a mozgalomnak nyomán, melyet a ’Virágos Pécs’ jelszóval magán házaink és középületeink virágdíszbe öltöztetése érdekében annyi lelkesedéssel elhatároztunk.
A Mecsek Egyesület Természetvédelmi Osztálya érdemes elnöke és magántitkára ne vegyék részünkről rossznéven ezt az illetéktelen beavatkozást, melynek célja, ugyan letagadhatatlanul a sürgetés, de rugója – s ez szolgáljon mentségünkre, ha arra egyáltalán szükség van – a város és a virágok iránti szeretet, aminek összekombinálásából a ’Virágos Pécs’ megszületését szeretnők (sic!), hogy a polgári erények városa, az ősi kultúr város, a zeneváros Pécs még egy megjelöléssel gazdagodjék, és pedig olyannal, ami ne rejtett érték rámutatására szolgáljon, hanem szemmel látható, gazdag színpompával hirdesse.
A Mecsek alja méltó a Mecsekhez, mert lakosai szerető gondossággal fogadják hajlékaik díszéül a virágokat, a természet eme kedves, gyengéd gyermekeit, melyek nagyon hálásak azért a kis gonddal járó ápolásért, egy hosszú, tavasztól késő őszig tartó időszakon keresztül gyönyörűséggel fizetnek.”
Amint olvasható, nem volt zökkenőmentes a mozgalom újraindítása ekkor sem, de a későbbi eredmények bizonyították: nem volt hiábavaló az akkori indítás szorgalmazása…
Természetes, hogy mai korunkban szintén számos alkalommal hirdettek (és hirdetnek) hasonló mozgalmat nálunk és a vármegyében, hasonló sikerrel, és ebben részt vesz az újra alakult Mecsek Egyesület, a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület – számos más egyesülettel, tevékeny polgárral egyetemben…
Szóljon hozzá!